Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Gály Olga: Nem engedjük! - Ozsvald Árpád: Csak egyszerűen… - Gyurcsó István: Ökörnyál a napsütésben - Horvát László: Hegesztés és szerelem
Gály Olga .Hogyan érez egy nő napjainkban?” című verskötetéből. Nem engedjük! Nőtársak, ha van még egy kis büszkeségünk. A férfiak előtt nem hajtjuk meg fejünk! Nem engedjük, hogy édes, női lények, kik úgy néznek ki, mint földre jött tündérek, kiknek ajkán édes virágillat csordul, letiport virágként zokogjanak mordul. Hogy karjába zárván őrült szorítással szilaj férfi, Ádám, pici kis szívünket dinokul megcsalja s hófehér lelkünket pókhálóba fonja. Asszonytársak, hisz már egyenrangúak vagyunk. Ejnye a mindenét, ne hagyjuk hát magunk! Zúzzuk össze gyorsan a férfiak orrát, ifjúét és vénét, vágj oda egy téglát! — Ó gyenge nem, te nő, akinek arcára vágyakozva bámul a férfiak nyája — vagy talán engedjük!? Ozsvald Árpád pillanatfelvételei közül Csak egyszerüesn . .. Én már csak egyszerű verset írok, szép egy ügy üt, egyszerű népeknek, hisz magam is egyszerű vagyok. A birkák is egyszerűen beszélnek mit egyszerűen utánozok. Egyszerű rímeket üvöltök, egyszerű szél viszi hangomat: mellékes, egyszerű időd hol töltőd, csak egyszerűen végezd dolgodat! Elmondom egyszerű szavakkal, az egyszeregy milyen egyszerű. S egyszerű kar zúgja szent malgszttal: ami egyszerű, az nagyszerű! Gyurcsó István ökömyál a napsütésben Bolyongtunk ketten kies, szép mezőn, szemed tükrében délibáb lakott. Fogtam kezed és néztük nevetőn: ökömyálon duhaj pók utazott! Nézd csak — mondtam — csillog a zefir ég, Te nyakamra fontad kis kezeid, a vándor pók fékezett, s amíg fülem csókoltad, lehunyta szemeit! Majd tovább mentünk, kacagott a föld, fejünk felett fecskenyáj körözött s békák brekegtek a magasban. Boldog voltam, jól van ez így édes! Ajkad néztem, mely néha oly mézes mint az abált szalonna avassan. Horvát László „Realista remekművek” című sorozatból. Hegesztés és szerelem. (Izgalmas részletek egy szocialista hős költeményből, hősi eposzból, vitézi ének ből, himnuszból, vagy ahogy akarják.) II. fejezet/ — Hegeszteni akarok, elvtárs — mondta Géza, az asztal mellett ülő csontosarcú fiatalembernek — olthatat- lan vágy, emésztő tűz ég bennem, hogy összehegesszem az eget a földdel, hogy az egész világot egy varratba tömörít- sem.
