Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Gály Iván: Az új ember kovácsa (rajzolta Szabó Gyula)
A táblánál De az új tanító mégis gyökeret vert Kö vecsesen. Megszerették. Pedig nem olyan ember, aki elhallgatná, ha hibát lát. A jó múltkoriban is keményen, nyíltan megmond ta Fürjes Jánosnak — mert bizony igen kevés munkaegysége volt —, hogy ha nem dolgozik rendesen a szövetkezetben, hát ak kor nincs ott helye. Duzzog is talán ma gában Fürjes. Bizonyára nehezen bekül ki azzal a gondolattal, hogy így „megszégye nítették“, de azért neki látott, most már kora reggel maga kéri a munkát. Rá is jön arra, ha már eddig rá nem hibázott, hogy a tanító nemcsak a szövetkezet, de az ő ja vát is akarta. Egyszóval Ivanics elvtárs megnyerte a fa lut. Most már kettőzött igyekezettel lát hatott neki munkájának. Nem az az ember, aki csak a régi, jól kitaposott ösvényen szeret járni. Keresi az új utakat, hogy job ban bele tudja oltani a gyermekekbe nem csak a tudást, hanem a nép iránti szere- tetet, a becsületességet, bátorságot, elvtársi összetartást, a munkaszeretetei is. Nem véletlen, hogy háromszor elolvasta eddig Makarenko „Üj ember kovácsá“-t, s az sem, hogy nem nagy, de igen gondosan és hozzáértően összeválogatott könyvtárá ban Jókai, Móricz Zsigmond, Gorkij és Mau passant, A. Tolsztoj, Fagyejev, Babajevszkij és Azsajev, Jüemnicky és Fučík mellett pe dagógiai szakkönyvek is sorakoznak. S így az sem véletlen, hogy már évekkel ezelőtt a gyakorlatban kezdte érvényesíteni a szov jet pedagógiai tapasztalatokat — talán el sőnek a járásban. — Az egyosztályos ötévfolyamos iskolá kon a régi rendszerű tanterv-beosztás íRnT!fíiilíH!íÍ!5Ri!íílfínľíT»:iľl^f»li!iíííiíK«ífni!tti!ííi!
