Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Gály Iván: Az új ember kovácsa (rajzolta Szabó Gyula)
alapján egy tanóra keretében egy tárgyat vett át mind az öt osztály. A tanító így egy osztállyal közvetlenül csak tíz percet fog lalkozhatott, míg a többi addig csendes fog lalkozást folytatott, — magyarázza Ivanics elvtárs. — Az új, szovjetrendszerü tanítás beve zetése — folytatja — annyit jelent, hogy célszerű tanterv alapján egy tanóra során két tantárggyal is foglalkozunk, de a be osztás olyan, hogy az órák többségén nincs jelen valamennyi osztály. így lényegesen több idő jut a közvetlen foglalkozásra, az anyagot jobban meg lehet értetni. — Nem jelent ez a tanítónak munkatöbb letet? — kérdem. — De igen — hangzik a válasz. — Az előtt huszonnyolc óra volt a heti kötele zettség, most pedig harmincöt. A tanítók többsége bizony nem is igen akart ráfutni erre az új rendszerre, mivel nagyobb meg terhelést jelentett és ugyanakkor nem volt megoldva a jutalmazás kérdése. Ma ez már a múlté. — Mennyi a fizetése Ivanics elvtárs? — vetem fel kíváncsian a kérdést. — Ezerháromszázötvennyolc korona — mondja. Nem nagy összeg, de a múlt nyomorúsá gos tanítói fizetéseihez mérten megbecsü lendő. Nem is szenved Ivanics elvtárs és családja hiányt. Lakásán is láthatjuk ezt. Egyszerű, de takaros bútor, nem hiányzik a telepes rádió sem. Öltözködni is tud. És a váratlan vendégnek hétköznapi ebédként fel tálalt tyúk is új sorsot bizonyít. Igaz, Iva- nics Istvánnak van egy álma. ő álomnak tartja, én nem is annyira. Szeretne egy szép pianinót venni. Mert ahogy bizalmasan be vallotta, hát az ének tanításában van talán a legnagyobb nehézsége. A régebben beta nult melódiák ma már kevésnek bizonyul nak. Ott pedig még nem tart, hogy habár ismeri a kottát, énekelni is tudjon róla. Ezért kellene a pianinó. Szilárd szándéka, hogy megtanulna rajta játszani és egy prob lémával kevesebb volna. Ahogy én oly rövid idő alatt megismertem a kövecsesi taní tót, bátran merem állítani, hogy egy-két éven belül valósággá érik az álom, meglesz a pianinó és meg is tanul rajta játszani. Meg aztán addigra nagyobbacska lesz szösz ke, rózsásarcú, duci kislánya, Iluska és de szép lesz, ha majd kis keze dallamra kész teti a fehér-fekete billentyűs hangszert. Amint mondtam, Ivanics elvtárs nyugha tatlan ember. Most is új dolgon töri a fe jét- A legkisebb nebulóknak akar segíteni, akik még az ábécénél tartanak. Lelkesen mondja nekem, hogy minden betűhöz me sét szőtt, amely életes-életté varázsolja a Riportomat a kis Varaa Árpi „examiná- lásával“ kezdtem. Hát most a végén el szeretném oszlatni azt a netalántán felme rült nézetet, hogy hisz Árpi az egy kiváló tanuló, de mi van a többiekkel?! Hogy fe lelnének azok? Megnyugtatom az olvasót: jól. S ennek bizonyítására csak egy tényt említek. A múlt évben ebben az iskolában senki sem bukott meg. Pedig Ivanics elvtárs szigorú és nem nézi el a hiányos felkészü lést. De módszerei, felkészültsége, kommu nista helytállása s mindaz, amit róla eddig dióhéjban elmondottam, biztosítéka munká ja eredményességének. Hazánknak tudással és a legjobb tulajdonságokkal felvértezett új embereket nevel. S ezért talán az olvasó is helyénvalónak tartja, hogy én egy szerény ember érté kes munkájáról írt írásomnak Makarenkó- tól, a nagy szovjet pedagógustól vettem a címet. Nagy eredmény lesz az, ha minden tanítónk megérti, — ahogy Ivanics elvtárs és sok más társa megértette, — hogy új ember kovácsa. GÁLY IVÁN. Még egy kérdés érdekelt. Hogyan veszi ki a részét az iskolán kívüli népnevelő kul- túrmunkából? Szerencsére azok az idők már lejártak, amikor a tyúkösszeírásnál is igénybe vették a tanítókat. De így is sok feladat hárul vállaira. Kultúrotthon veze tője, az akcióbizottság tagja, pártiskolázási kört irányít, résztvesz a szövetkezeti kér dések megoldásában, színdarabokat tanít be, az agitációs központ vezetője. S ha az em ber meghallgatja csak egyheti munkabeosz tását, akaratlanul is ez ötlik eszébe: sok a jóból is megárt. Már pedig nem is oly régen még Csemadok titkár, meg HNB tag is volt és így azóta javult a helyzet. Véleménye erről ez: „Nem panaszkodom, mert csak a tehetetlen ember panaszkodik, de igen le vagyok foglalva." A mi véleményünk pedig az, hogy falusi tanítóinkat még jobban tehermentesíteni kell a különféle funkcióktól, hogy fő fel adataikra: a tanításra, továbbképzésükre, a kulturális népnevelő munkára fordíthassák egész figyelmüket, s hogy nem utolsó sor ban — maradjon egy kis idejük a család juk számára is. holt betűt, ugyanakkor szórakoztatva ta nít is. Ezeket a meséket szeretné majd sokszorosítani, hogy a járás többi tanítója is éljen vele. Az illetékes iskolaügyi szer vek bizonyára segítséget nyújtanak neki a kivitelezésben.