Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Jakab István: A magyar tankönyvekről
száraz, unalmas mondatok felsorolásából áll a legtöbb olvasmány. Nézzük meg például a 137. oldalon ,,A fa vágó" című olvasmányt. Olyan, mint egy rossz újságcikk. Sematikusan, unalmas szólamok segítségével hasonlítja össze a múltat a je lennel. Vonzza ez a gyerekeket? Kötve hi szem. Még a felnőtteknek is unalmas. Ta pasztalatból tudjuk, hogy a felnőtteket is jobban lehet nevelni,-ha élővé, érdekessé, szemléletessé tesszük a témát. Vitathatatlan, hogy egy jó film, regény vagy elbeszélés többet formál az emberek gondolkodásmód ján és nézetén, mint tíz száraz, szólamokat, unalmas közhelyeket emlegető szónoklat. Hát akkor mennyire fontos az érdekesség és szemléletesség a nevelés szempontjából a gyermekeknek! Hiszen a gyermek képzelete sokkal inkább igényli a színes, megkapó dol gokat, mint a felnőtteké. Mennyivel jobb lett volna, ha például ennek az olvasmánynak a mondanivalóját nem közölték volna darabo san, szárazon a tanulóval, hanem e<jy kis elbeszéléssel érzékeltetik a régi világ és a ma favágója közötti különbséget. Az mór a tanító dolga, hogy a gyerekekkel közösen levonja a következtetést, leszűrje a tanul ságot az olvasmányból. Teret kell engedni ezen a téren is a tanítónak és főként a gyermekeknek. A harmadik osztály számára írott olvasó könyv anyagának megválogatása aránylag jobb, de itt is baj van a hosszú olvasmá nyokkal. Ha egy-egy tanuló olvasókönyvét kezünkbe vesszük, nagyon sok olvasmány felénél jelzést látunk, ami azt jelenti, hogy a még mindig döcögve olvasó harmadikosok nem tudtak egy tanítási óra alatt elolvasni egy olvasmányt. Nem sok értelme van az ilyen munkának. Aki sokat markol, keveset fog. Legjobb, ha egy olvasmányt egy tanítási óra alatt el tudunk olvastatni és megtárgyal ni. A gyermeknek is unalmassá lesz az, ha több órán át ugyanazzal az olvasmánnyal kell foglalkoznia. A nyolcadik osztály vegytankönyvére is sok a panasz és jogosan. Nehezen érthető a könyv tartalma. Ez a könyv fordítás. Nagy hibája az, hogy nem szemléltetően tárja a tanulók elé a kémiai folyamatokat, hanem csak a megállapításokat, a nehéz, száraz szabályokat rögzíti. Nem elég az, hogy csupán a folyamatok eredményét fog lalja össze a vegytankönyv. A tanítónak nincs módja arra, hogy minden kísérletet be mutasson. Csupán szavakkal elmondott fo lyamatokat pedig a gyermekek nem tudnak sokáig fejükben tartani, ezért — főként a vizuális típusúaknak — szükségük van arra is, hogy ezt otthon a könyvben is elolvassák. Kötve hiszem, hogy ismétléskor — amikor a tanító már nem magyarázhatja el újra az anyagot — sok hasznát veszik ennek a tan könyvnek. Hisz a sok száraz megállapítás és szabály között alig vannak olyan részek, amelyek segítségére lehetnének a gyermek nek a tanult anyag felidézésében. Nyugodtan megállapíthatjuk erről a tankönyvről is, hogy nem a nyolcadik osztályosok kezébe va ló. Vessünk egy pillantást a harmadfokú is kolák negyedik osztálya számára írt törté nelemre is, amit 1954-ben adtak ki, s amit az idén a 11. évfolyam használ. Szintén for dítás. Határozottan előnye az, hogy a cseh történelmet részletesen tárgyalja, viszont nagy hátránya, hogy Szlovákia történelme csak mint „kiegészítő rész“, nagyon röviden szerepel benne. Kívánatos lenne, ha Szlová kia történetéről is teljesebb képet adnának tankönyvíróink a jövőben. Tárgyi tévedés akad ebben is. A 156. ol dalon az utolsó bekezdésben többek között ez áll: „Ezekben az időkben sok cseh-test- vér és evangélikus keresett menedéket Szlo vákiában. Köztük volt Ján Ámos Komenský, a híres pedagógus is, aki Rákóczi Györgynek kedvelt embere volt, és Sárospatakon a híres főiskolát alapította". Ha Komenský élne, talán maga tiltakozna legjobban az ellen, hogy a sárospataki főis kolát ő alapította, ő ugyanis nagyon jól tudná azt, hogy ezt az iskolát 1531-ben alapította Perényi Péter, s amikor őt oda meghívták, az iskola már rég megünnepelte fennállásának 100. éves évfordulóját is. Tény az, hogy Komenský ennek az iskolának pe dagógiai vezető tényezője lett, s a tanítást új alapokra helyezte. Azt hiszem, ennyi elég is lesz egyelőre ahhoz, hogy rámutassunk arra: még min dig nem olyanok a tankönyvek, amilyeneknek lenniök kellene. Természetesen, vannak jó ol dalaik is az itten bírált könyveknek, de most sokkal fontosabb, hogy hibáikra mutas sunk rá. Minden könyvet nem említettem, sőt az említett könyveket sem bíráltam meg kellő alapossággal. Nem ez volt a célom. Ezt a cikket csupán egy vita elindítójának szántam. Szeretnénk, ha mind szakembere ink, mind pedig tanítóink minél nagyobb számban hozzászólnának a tankönyvek, s esetleg a tanmenet kérdéséhez is. A hoz zászólások elvégeznék azt, ami úgysem egy ember feladata: alapos képet adnának tan könyveinkről. E vélemények és tapasztalatok segítenék a tankönyvszerkesztő bizottságo kat abban, hogy a jövőben elkerüljék a ha sonló hibákat és így sokkal tökéletesebb könyvek kerüljenek tanulóink kezébe. JAKAB ISTVÁN
