Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Jiří Marek: Az anya jogán (ford. Tóth Tibor, rajzolta Szabó Gyula)
Szabó Gyula rajzai Azért mondom el önnek uram ezt a történetet, mert író és úgy vélem, el jött az idő, hogy a szavam szélesebb körben is hallják, mint az én örökös magányom. Az ön dolga, hogy amit én egyszerű szóval elmondok, úgy adja to vább, ahogyan az irodalomban szokás. És nagyon kérem, öntse bele mindazt az erőt és felháborodást, bánatot és in telmet, ami leírott történetben kifejez hető. Nem fölösleges ez, mert így ta lán az emberek elhiszik a szavam. Egy bérkaszárnyában lakom ismerő söm egy sincs és senki sem fedezhet fel rajtam bármiféle figyelemreméltó különlegességet. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy szinte senki sem ismer. Szobám két ablaka olyan utcára nyí lik, amelyben örök az árnyék és a füg gönyök mögül a szemközti ház falára nézegetek néha-néha. De nincs is szük ségem jobb kilátásra, az én szemem már úgyis csak a múltba mélyed. Naponta kétszer kerülök a házbeiiek szeme elé, amikor fekete táskával a kezemben bevásárolni megyek és ke véssel utóbb, amikor hazafelé tartok. Lassan járok, a szívem beteg és nehéz a lélegzésem. (Nem gondolt rá soha, mennyi magára hagyott asszony tár így bevásárolni fekete táskával a kezében és senki sem veszi észre őket? A kö rülöttük áradó élet nem az övék. a fé nyes kirakatok nem őket csábítják, sen ki sem várja őket és ezek az asszonyok mégis élnek, szinte az eseménvek pe remén, a maguk árnyékaként. És higy- gye el, mindaz, ami szerte a világban történik, énpen úgy érinti őket, akár a többit, aki habzsolva issza az életet. De valami nehéz terhet, ismeretlen fáj dalmat cipelnek magukkal, amiről sen Az anya jogán Irta: Jiří Marek.
