Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Jakab István: A magyar tankönyvekről
A magyar tankönyvekről Tanítóink nagyon jói tudják, mit jelent is koláink életében a tankönyv. Ha visszapil lantunk a magyar tannyelvű iskolák meg nyitásának idejére, árra a pár évre, amikor még tankönyvek nélkül, a megtanulandó szö veg lediktálásával kellett a tanítónak bajlód nia, világosan láthatjuk, hogy a kibocsátott tankönyvek mennyire megkönnyítik ma mind a tanítók, mind pedig a tanulók munkáját. Tanítóink ezért értékelik is a tankönyveket. Tudják milyen nehézséggel járt szerkeszté sük, hisz nagyon kevés hozzáértő magyar szakemberünk ván, így a magyar nyelv és irodalom tankönyvein kívül minden egyes könyvet cseh vagy szlovák nyelvből kellett lefordítani, A magyar nyelvtan és főként az irodalmi olvasókönyv anyagának összeállítá sa sem volt kis dolog, hiszen a szakmai szempontok mellett figyelembe kellett ven- niök a szerkesztőknek az ideológiai és peda gógiai szempontokat is. Egy tankönyv igazi értéke attól függ, mennyire sikerült a szer kesztőknek e feladatokkal megbirkőzniok. Ha tanítóinktól az iskolai életben észlelhe tő nehézségekről érdeklődünk, nagyon sok kemény bírálatot, sőt panaszt hallunk a tan könyvekre is. Ez pedig azt jelenti, hogy a tankönyvek összeállítóinak még nem sike rült feladatukat tökéletesen megoldaniok. Bármenryire is értékelik tanítóink e tan könyveket, mint munkájuk megkönnyítésének eszközeit, mégsem hagyhatják bírálat nél kül az egyes könyvek hibáit. Igen, mert egy tankönyv csak akkor tölti be rendeltetését, ha nemcsak mint hiánypótló kerül a tanító és a tanuló kezébe, hanem valóban alkalmas arra, hogy a tanulók tudásának gyarapítását és jellemük formálását szolgálja. S hogy egy-egy tankönyv valóban megfelel-e en nek a célnak, az a gyakorlatban látszik meg igazán. Éppen ezért fontos, hogy tanítóink kritikáit, megjegyzéseit ne hagyjuk figyel men kívül, hanem mint tapasztalatokat fel használják őket tankönyvszerkesztőink a jö vőben is. Ez az, amit a jelen esetben tehe tünk. Minden esetre nem is lett volna szabad, hogy erre sor kerüljön. A tankönyvkiadással nem lehet kísérletezni. Éppen ezért szer kesztésüknél sokkal körültekintőbbeknek kellett volna lenniük az illetékeseknek. Na gyon sok hiábavaló munkát és az államnak sok hiába való kiadást takarítottak volna meg. S nem utolsó sorban a többgyermekes szülőket mentették volna meg a felesleges kiadástól, akik azzal a szándékkal vásárolták meg a várva-várt tankönyvet, hogy kisebb gyermekeik is tanulhatnak majd belőlük, így azonban kénytelenek tudomásul venni, hogy az egyes tankönyvek egyik évről a másikra érvényüket vesztik és újakat kell helyettük vásárolniok. A tankönyvek szerkesztését nem egy-két emberre kellett volna bízni, hiszen ez nem kis munka és amint látjuk, elég nagy fe lelősséggel is jár. Sokkal helyesebb lett vol na — s azt hiszem, ez a szerkesztők mun káját is megkönnyítette volna — ha egy bi zottságra bízták volna az anyag Össze váloga tását. Ebbe a bizottságba a szakembereken kívül több tapasztalt pedagógust kellett vol na bevonni, akik a gyakorlatból nagyon jól tudják már, milyen anyag felel meg az egyes korokban a gyermek felfogóképességének, egyszóval mik a feltételei annak, hogy egy tankönyv valóban megfeleljen rendeltetésé nek. Amint az eddigi tapasztalatok mutatják, nem elég tehát az, hogy a már összeállított anyagot ketten-hárman megbírálják. Ha a kisebb hibákon még javíthatnak is ilyenkor, nagyobb javítást, s esetleges alapos változ tatást már rendszerint nem eszközölhetnek, mert az idő sürget, s a könyvekre szükség van. Nézzünk most meg a tanítók szemével egy két tankönyvet, mik a főhiányosságaik. Azt hiszem, legtöbb kritika éri pz általá nos műveltséget nyújtó iskolák második osz tályának magyar olvasókönyvét, amelyet már a múlt évben adtak ki. A bevezető résszel talán nincs is baj. Ügy látszik azonban, hogy az olvasmányok összeválogatásánál megfe ledkeztek arról, hógy az első év folyamán a tanulókat fokozatosan, szinte játszva vezet ték be az iskolai munkába, s jóformán csak a betűkkel ismertették meg. Igaz, hogy a második osztályban is fontosabb az olvasás gyakorlása, de ennek sem szabad csupán gé piesnek lennie. Az egyes olvasmányok na gyon hosszúak a másodikos gyermekek szá mára, s nem lehet csodálni, ha vonakodva, félve mennek neki az eléjük táruló betüten- gernek, hiszen nekik még kemény munkát jelent az olvasás. Sokat könnyíthettek volna rajtuk már azzal is, ha könnyű, meseszerű olvasmányokat válogattak volna össze, ame lyek legalább vonzották volna őket. Ebben a tankönyvben azonban kevés ilyen olvasmányt találunk, sőt az a baj, hogy egyiknek, má siknak, főként az ideológiai jellegű olvasmá nyoknak számukra nehezen érthető a stílusa, sók ismeretlen és bizonyos alaptudást igény lő fogalom fordul elő bennük. Nagyon eről- tetetten gyártottak ezek az olvasmányok, íróik mindent el akarnak egy témáról mon dani, amit csak lehet. S így természetesen
