Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Fábry Zoltán: Egy ismeretlen József Attila kötet nyomában
Egy ismeretlen József Attila kötet nyomában Adynak máig nem volt kritikai kiadása. Halála után 36 évnek kellett eltelnie, amíg e nagy nemzeti adósság első részletét — az összkiadás első kötetével — sikerült iro dalmunknak törlesztenie. József Attilának nem kellett ilyen sokáig várnia. Az élet változását, a kulturális fejlődés ütemét mindennél meggyőzőbben mutatja az a tény, hogy József Attila esetében a kritikai ki adás már a halála utáni tizenhatodik évben megjelenhetett. Mit jelent a „kritikai kiadás4'? Minden fellelhető szöveg összességét — változásai vá és filológiai adalékaival együtt — A fellelhető és lezárható teljességet. Ez persze csak ideális követelmény, mert van úgy, hogy egy, tíz, száz, sőt ezer év múlva vala hol a véletlen feldob egy-egy ismeretlen töredéket, vagy lappangó egészet és a le zárt aktákat újra meg kell bolygatni. Az újat beiktatni és az irodalmi közvéleményt, az olvasók táborát értesíteni róla, és ki elégíteni. A lezárt kész kiadás: eszmei pont, a valóság sokszor ideiglenessé avatja. Ha a iezánhatatlanságra példa kell, akkor tanú ságra és tanúságul József Attilát kell idéz ni. A „Művelt Nép44 e tényt, mint Jorívő je lenséget rögzíti: „Érdemes lenne firtatni, hogy ma, tíz évvel a felszabadulás után, miért nem jutott még nyugovó pontra a József Attila-füalógia, miért tartogatnak új é új meglepetéseket az egymást követő ki adások? A- ilyen meglepetésekben kevere dik az öröm és bosszankodás. Öröm, hogy új adatokat, verseket ismerhetünk meg, de nyugtalanító, hogy polcunkon már hosszú sora áll az elavult „összes44 kiadá soknak, s minden újabb kiadvány kénytelen elrontani az előzőnek hitelét.“ Az öröm és bosszankodás érzete kivéd hetetlen. -Itt van például a kritikai kiadás első két kötete, mely már két év múlva el avult: 160 lapnál több kézirat került köz ben napvüágra, versek, melyeket újra kell iktatni. Ugyanakkor Szántó Judit kis köny ve tájékoztat József Attila összes műfordí tásairól és ezek egy részét közli is, miután a kritikai kiadás csak csekély hányadát hozta e műfordításoknak. A vagyon-tétel egyre növekszik és egyre új kiadásokat tesz szükségessé. A József Aittila-vagyon — a rövid Petőfi-létnek ez a kétszerese — szin te kimeríthetetlen, vagy legalább is lezár - ha tat lan. Aki ma ezen csodálkozik, vagy örvendve bosszankodik, az elfelejti, hogy ez a dolgok rendje. A József Attila-kiadások csak pontos vettiletei József Attila életének, versei földi útjának. Évekkel ezelőtt magam is arról panasz kodtam, hogy József Attilának miért nincs még teljes kiadása, de egy lélegzet alatt hozzáteszem: Nem is lesz, nem is lehet. Az indokolás akkor így hangzott: József Attila a szegénynemzet szabadság ra- és emberségre nevelője akart lenni egy korban, mely intézményeiben, gyakorla tilag mindannak az ellenkezője volt, amit költőnk szomjúhozott: „ki lapengedélyt nekem nem adott, ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam utókorban hízelgő adatot...“ A költő tilalomfákkal volt körülvéve, a nyílt és titkos cenzúra ollója és tanácsa csattogott, kiadó és szerkesztő a kiszabott körön nem mert túllépni, a költő, aki töb bet és mást akart — némaságba vagy il legalitásba kényszerült, a vers — bujdo- sásba és sokszor emigrációba, határontúli életre, vendégjogon, álnév alatt, rang rejtve. Illegalitás és bujkálás, emigráció és álnév, ismeretlenség, lappangás és üldözés: ez és ennyi volt József Attila mozgalmi versei nek sorsa: „S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik .. .‘4 József Attila mozgalmi verseinek útja: vándorút, harcos, kalandos út. Kacskarin gósan, furfangosan, mint egy partizán in dult útra a vers: titkoban, rejtve és ül dözve pincékben mázolják és sokszorosít ják, izzadt, bütykös kezek adják tovább, né ha átkerül a határon, ahol nyomdafestékre lel, de még itt is, túl Horthy-Magyarorszá- gon, cenzúra meszeli, csonkítja és van úgy, hogy a vers — dolgavégezetlen — vissza bukik íróasztalfiókba, papírkosárba, vagy újabb rejtegetésbe, ide-oda rakosgatásba és sokszor végleges elkallódásba. Hány vers veszett el így és hány rejtőzik még: ér titek most már, mért nem lehet József Attilának teljes, végleges kiadása, melyre azt mondhatnék: ez minden, kész, lezár ható?!
