Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Veres János: Virágos korsótól őzgidáig
— A kanca te j igen egészséges ital — folytatja, — s rájöttek, hogy például a tü dőbajra gyógyító hatással van. Süt már a nap, ragyognak a tócsák. Szól a kakukk. Átmegyünk a másik legelőre, ki dőlt nagy fánál pihenünk meg. Legel a mé nes. Hucul lótól van a legtöbb. A székelyek nek és a csángóknak vannak üyen lovaik. Bukovinában csak ilyeneket látni. Kettőn jól megfigyelhetők vadló ősük jellegzetességei. Az egyik — a tarpán vadló leszármazott ja — fakó színű, hátfei szamárcsík, lábán néhány úgynevezett zebrafolt látható. Vad ló őse már kihalt. A másik — rövidfejű, nagyállkapcsú — a przevalszki lő utódja, melyből ma már csak a prágai állatkertben él néhány példány. Érdekesek az egérszürke csikók is, melyek rokonságban vannak a tarp énokkal. A csengős csikók békésen legeinek a te hénkével együtt, Muki hegyezi a fülét, a csikós pipára gyújt. Mi pedig átugorjuk a patakot és elindu lunk a harangvirágok közt visszafelé. A MUNKÁS IS VADÁSZHAT Az erdész udvarán ülök, a vályú végén. Két rózsaszínű malac fekszik az ól előtti re keszben. Nincs itthon senki. A kutyaól is üres. De jön már az erdész, a munkából haza felé tartó favágókkal, öten vannak. Szeker- céjét ki a vállán, ki a könyökhajlásában hoz za. Juhász elvtárs kezében hatágú agancs, az erdőben találta. — Jó lesz bicskanyékiek, meg szipkának — mondja. Beszélgetek a favágókkal, öszbajszú öre gek, zömök ötvenévesek. Megyünk le a faluba. Breznai István fa vágó vadászkalandjait meséli. Egy novemberi napon — sutaidény lévén — fegyvert fogott és elindult, hogy sutát ló jön. Sokáig várt, egészen alkonyaiig. Ak kor a fák között megpillantott négy özet a tisztáson. Három sutát és egy gidát. (ö gedónak mondja.) Novemberben kisgidát! Ügy meglepődött, hogy a puskát is teenged te. Mire kicsodálkozta magát s lőni akart, meglépett a gidával a három suta. Kiment aztán többször is az erdőbe, kereste a gi dát, féltette a téli hidegtől. De nem látta többet. Elpusztulhatott szegényke a kemény időben. — Most a munkásember is vadászhat, — mondja, — ha akar. Régen csak hajtó te hettem az uraságok vadászatain. Szürkeszemű, keményarcű ember. Siet haza, várják a vacsorával. A nap iebukóban van a dombok fölött. Álló, élesen kirajzolt szélű felhők mögül ra gyognak ki sugarai. A hazafelé igyekvő gu lya vonul végig az ütem. A tehenek minden lépésnél bólintanak a fejükkel Mintha sza vainkra bólintanának helyeslőn: bizony, este van, lassan nyugodni kell térni. „Ezt a kerek erdőt járom, én..Az erdész a sűrű felé siet.
