Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
(G. Balsov rajzai az Ogonyokból.) írta: L. Számoljov-Virin L. Számol jov-Virin „Goncsarov őr nagy“ című elbeszélése az „Ogonyok“ ez évi 25. 26. és 27-1 számában Jeteit meg folytatásokban. Az elbeszélést folytatásokban a „Fáklya“ mostani, októberi, illetve novemberi számában közöljük. A MILlCIA KOMISZÁKIUSÁNÁL. Ez a nap sokáig emlékezetemben marad. A milícia parancsnokság szolgálatosa rég gel telefon útján értesített, hogy a komiszá- rius kész fogadni engem. Sebtében megreg geliztem és már elmenőben meg tömtem zse beimet dokumentumokkal, noteszekkel és ceruzákkal, s kiléptem az utcára. Az úttest és a járda nedves volt. Az éjszaka vihar tombolt, most üde és tiszta volt a levegő. Tíz óra felé járt az idő, mikor az épü lettömbhöz értem. A bejáratnál megkaptam a belépési engedélyt, és a jelzett kapun át egy nyírt sövénnyel szegett, pázsitos, vi rágágyás parkba jutottam. A park mélyén egy fehéroszlopos régi épület állott. Hüs termeiben csönd honolt. Valamelyik irodahelyiségből tompa írógép- kattogás és hangfoszlányok szűrődtek ki. A széles, szőnyeggel borított lépcsőkön fölmentem az első emeletre. A titkár föl szólított, hogy lépjek be. Az irodában egy hatalmas íróasztal mögött ötven év körüli, szélesarcú, szemüveges férfit pillantottam meg. Szemembe ötlött őszes haja és a mel lét díszítő kitüntetések sora. Kölcsönösen üdvözöltük egymást. Telefon berregés akasztotta meg a beszéd fonalát. A komiszárius karjával hellyel kínált meg és fölvette a kagylót — Igen, úgy van, — mondta, — Orlov, vendéglői könyvelő. Revolverlövéssel terítet ték le este hétkor. Nem, nem tért eszmélet re. Valószínűleg rablógyilkosság. Egyelőre nem mondhatok biztosat... A nyomozás folyik... A tettes egyedül ült egy „Pofoe- da“ gépkocsiban. Nem, nem taxi volt. Rövi den már jelentettem. Részletes jelentést hol nap küldök. Értem ... Igen, holnap ... Jó... — s a kagylót letette. — Bocsásson meg, még egy percre. — A komiszári us újra föl vette a kagylót és tárcsázott: — Goncsarov őrnagyot kérem! Keressék meg és szóljanak neki, hogy nyomban jelentkezzen. A beszélgetést befejezve a komiszárius hozzám fordult: — Szóval a szerkesztőség megbízta önt, hogy írjon néhány sort a milícia tegjobb jairól. — Ügy van. Ha megengedi... — Bocsánat, hogy félbeszakítom, de a po litikai osztályhoz kellene fordulnia. Ott ren delkezésére bocsátják az anyagot. Ha valami akadály merülne fel, forduljon hozzám. — Lássa be, komiszárius elvtárs, hogy GOMOY ŐRNAGY
