Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Egri Viktor: Új cseh és szlovák filmekről
Jelenet a Ján Húsból. A szobrász kedvesét alakitó M. Tomasová tanúja a kivégzésnek. AKI AZ UTOLSÓ hónapok hazai film- termelését figyelemmel kisérte, megálla píthatta, hogy a cseh filmművészet múltba néző történelmi témáival, forradalmi ro mantikájával és humanista pátoszával arat ja a legnagyobb sikereket. Korszerűnek mondott vígjátékaiban sok még a polgá rias elem és csak a legújabbakkal, például a falusi tárgyú Fronával vagy a cigánykérdést, az új ember nevelését érintő „Fábián bará tom" című filmjével igazolja maiságát. Ezzel szemben a szlovák filmművészet merészebben nyúl a ma problémáihoz, a közelmúlt, a fel szabadítást követő évek gazdag eseményei ből bátrabban merít és hitelesebben, mélyebb realizmussal hozza elénk a közelmúlt és a ma munkahőseit. Példa erre egyfelől a „Kutyafejüek“, vagy a husiba trilógia el ső része, a „Ján Hus“, másfelől a legújabb szlovák filmalkotás, a František Hečko re génye után készült „Falu a hegyek közt". A cseheket legnagyobb történeti regény írójuk, Alois Jirásek ihleti meg, a szlo vák film dolgozóit pedig napjaink legkivá lóbb szlovák prózaírója, František Hečko. A felszabadulásunk tizedik évfordulóján bemutatott „Ján Hús" a cseh történet leg érdekesebb és legizgalmasabb korába vezet. Ezemégyszáz körül a cseh IV. Vencel el vesztette a császári koronát és ezzel Prá ga — Európa eddigi gazdasági és szellemi központja — elvesztette történelemformá ló jelentőségét. Az ide'gen látogatók, ke reskedők és diplomaták távozásával meg állt a nagyarányú építkezés, bekövetkezett
