Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Dénes György: Ipolyviski emberek
I ft o (yvis/ď emberek Irta: Dénes György A kanyargós Ipoly mentén kis falucs ka lapul a földhöz: Ipolyvisk. Mintegy ezer lelket számlált de ez az ezer ember olyan szövetkezetét kalapált ki az évek üllőjén, hogy híre bejárja az egész or szágot. Forr, erjed az új élet mustja, s csillogó, aranyszínű borrá érik. 1950- ben alakult a szövetkezet 70 taggal, kevéske állatállománnyal és 360 hektár földön kezdett gazdálkodni. S hová ért? Ma már csaknem az egész falu tagja a szövetkezetnek. Kiépült, kiterjedt, meg gyarapodott. A múlt évben az egy munkaegységre tervezett 24 koronát még kettővel emelték. Megbecsülendő összeg, s jelzi: szilárd a szövetkezet. Jó úton halad. A szövetkezet fejlődése a falu fejlő dése, az emberek életmódjának megvál tozása, jobbrafordulása, a közösségi gondolat győzelme, a kultúra bevonulá sa. Hatalmas távlatokat nyitott a felsza badulás óta eltelt tíz év, s ezek a táv latok rohamosan nőnek. Kultúrház, mo zi, villanyvilágítás egy-egy állomása, mérföldköve a falu fejlődésének, de a legnagyobb határkő a szövetkezet meg alakulása volt, amely egybekapcsolja a falu dolgozó parasztságát, megveti a jö vő melegágyát, a szocialista falu alapját. Tíz éve hozták .el a szovjet katonák Ipolyvisk népének a szabadságot, nem hiába: éltek vele. A múlt megnyomorí tottjai teremtő küzdelemre szervezked tek, s a mai napig tovább folyik a harc, beletorkollik a holnapba, a végtelen jövő be. A tegnapból a mába nő az ember, a mából a holnapba. Országot épít. Csak néhány képet villantok fel a fa lu múltjából és jelenéből, a tükröt az olvasók elé tartom, nézzenek bele. Mit söpört el Ipolyvisken tíz év küzdése és győzelme, s mit hozott ez a tíz év. A MÚLT. A falu felett zengve cikázik a kora- tavasz szele. Megforog az apró házak közén s hajrá, fölkap a Mahér dombra, megcirógatja és vallatja messzi-messzi időkről. A ráncos domb nyögve sóhajt, visszaöleli az élforgott századokat $ me sélni kezd ... Valamikor régesrégen, Marcus Auré- lius római császár idejében erre kígyó zott, e lankák alatt futott kelet felé a rómaiak pannóniai hadiútja. Az líra ion innen és túl már dübörgőit a föld, s barbár törzsek nyomultak Napnyugat nak. Be-betörtek a római provinciákba s felperzselték a békés településeket. A rómaiak egyre több erődöt építettek uralmuk biztosítására, különösen a ha diutak mentén. így épült fel a viscera nevű erőd is a Máher-dombon s a mai Ipolyvisk helyén római tábor létesült. A rómaiak 8-ik pannóniai légiója tábo rozott itt. Különösen alkalmas hely volt ez központi haditábor létesítésére, hi szen a Máher-dombról három>, folyó völ gyét figyelhették meg. így vált e hely a messzi vidék viscerájává, magyarul: központjává. S e latin szóból ered a falu mai neve is. Később, amikor az avar törzsek ki szorították a rómaiakat, a lerombolt erőd helyén földsáncokat építettek. A szomszédos Bény község híres avar föld sáncai után Visk környéke őrizte meg legmaradandóbban az avarok kezenyo- mát. Az avarok egy földvárat is építet tek itt, amely kisváras néven ma is épségben áll. A falu nevére való hivatkozást már 1156-ban találunk avas krónikák lapja in. Majd abban az 1234-ben kelt okle vélben, amellyel Visk Jakab mestert. Károly Róbert király generálisát, aki eavben a vidék ura is volt — Kemence községbe küldték egv határper kivizs gálására. 1303-ban épült Visk vára, amelyet Károly Róbert 1312-ben siker rel ostromolt. A későbbi korokban gyen ge szerep jutott e várnak. A tizennegyedik században, mint a ti- zedszedők jegyzéke is mutatja, Visk je lentékeny község lehetett. Envszóval dús volt a tizédszedők zsákmánya. A falu és környéke később az Esz- terházy és Forgách grófok birtokába ke rült, akik évszázadokig sarcolták a sze gény népet, vérét vették a jobbágyok nak. Ezt tette Breiner Ekvevur német gróf is, aki a magyar mágnások kar mából kiragadta Visket, hogy még ná-
