Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Dénes György: Ipolyviski emberek
luknál is jobban kifacsarja a nép ere jét. Halálos nyavalya, nyomor, tűzvész, árvíz tizedelte Ipolyvisk népét évszáza dokig, mégis megmaradt, mégis erős és szíve a jövőbe dobban. S egy évtizeddel ezelőtt eljött a nap, amikor a szovjet seregek mindörökre le fejtették kezéről a béklyót. Azóta virul, fejlődik a falu s népe hitet merít a má ból, szabadságának éltető derűjéből. A traktorok súlyos ekéje nyomán, né ha kifordul a véráztatta rögből egy-egy régi emlék, rozsdás gyilők, vagy zöld penészes pénzdarab, viharos, rossz szá zadok jele. Talán a római katonák vagy Károly Róbert csatlósai hagyták ott vér ontó csatáikban. S az anyafőid meg őrizte, emlékül hagyta emberségesebb századoknak. SZTRÁJK A TANYÁN. Mint mindenütt, Ipolyvisken is ke mény volt a nyomor a múltban. A sze gények zöme, Breiner Ekvevur gróf szomszédos újmajori birtokán robotolt. Természetesen az akkori szokás sze rint: éhbérért. Az éhség, megaláztatás itt is tűrhetetlenné vált, és 1926 őszén sztrájkba lépett, a mintegy 80 komman dós cseléd és 150 napszámos. Kovács József szövetkezeti tag, aki részese volt a sztrájkmozgalomnak, a következőképpen meséli el ezt az ese ményt. — Kemény idők jártak akkor, rossz napok. Ipolyvisk szegénységét durván fojtogatta a nagybirtok. Nem bírtuk to vább. Kilencszázhuszonhat tavaszán egyszerre csak összeröffentünk. Valamit tenni kell. Tovább így nem mehet. Bi zony 6 koronás napszámból nem lehe tett élni, de e kevésért is látástól va- kulásig dolgoztunk. A kollektív szer ződés napi 10 órás munkaidőt írt elő, de Brund Lajos intéző úr, aki maga volt a sátán, 16—18 órát is dolgoztatott ve lünk. Akkoriban már Ipoly visken is megalakult a párt, szegény megboldo gult Dolinszky József volt a vezetője. Jómagam is tagja voltam. A pártnak a szomszédos újmajori birtokon is bizal mijai voltak. így hát alaposan megszer veztük a "cselédeket, napszámosokat, s egy szép napon letettük a munkát. A föidekre bezzeg kijártunk, de még éj jel is őrködtünk a major környékén, ne hogy sztrájktörőket cipeljenek a nya kunkra. — Azt nem is koztak, de iderántottak 24 ipolysági csendőrt meg egy szekérde rék katonát. Ezek etették aztán a gróf csatlósaival: ispánnal, kulcsárral, béres- gazdával a disznót, szarvasmarhát. No, gondoltuk, ha már így van, velünk is csak lesz valami. Hogy el ne feledjem, az eseményekről értesítettük a járási párttitkárt, ö meg a pártközpontot. — Még hnost is előttem áll a kép; úgy a sztrájk ötödik napián a tanyaudvaron egyszerre csak körülkaptak bennünket a csendőrök. Azért nem ijedtünk meg, hiszen mi is felfegyverkeztünk jó fur- kósbotokkal. — Molnár István éppen összeakasz kodott az egyik csendőrrel, amikor megjelentek vezetőink. A járási párt titkár és mások kíséretében megjött Hercz kommunista szenátor. Mi meg teli torokból megéljeneztük. — Némi beszélgetés után, vezetőink az irodába mentek, hogy kicsikarják a birtok uraitól a nagyobb bért. Mi az irodát körítő kerítés mellett sorjáz tunk. Halljuk ám egyszerre, hogy oda benn hangos a beszéd. Usgyi hát! Be nyomtuk a kerítés ajtaját és berontot tunk az irodába. Odabenn meg azzal fogad Hercz szenátor: — *Ne féljetek, elvtársak, nincs semmi bajom. Menjetek csak vissza, mutassá tok meg, hogy fegyelmezett proletárok vagytok! Én mindent eligazítok. — Úgy lett, ahogyan mondotta. Tel jesítették követelésünket. Győztünk, mert összefogtunk! — A mai ipolyviski fiatalok már csak hírből ismerik, milyen keserű har cokat vívtunk a kenyérért, de jobb is, hogy nem tudják. Bár mi se tudtuk volna. KISISKOLÁSOK. Ifjúságunk a jövő kovásza — hang súlyozzuk naponta. S ezek a szavak jut nak eszembe nekem is, amikor látom az ipolyviski kisdiákokat, ahogy kipi rult arccal sietnek reggelente az isko lába. Az ötéves magyar nemzeti iskola 1950-ben alakult. Jelenleg 61 kis em ber nyüzsög az ötosztályos iskola kap tárjában. Szépek, kedvesek, pajkosak, életrevalók. Ketten oktatják őket az életre, ketten magyarázzák a teremtő küzdés alapfogalmait: Makrai József igazgatótanító és Jónás Margit tanítónő. A két terem, ahol a gyermekek ta nulnák — tágas, világos. Tavaly reno válták. A falon azonban sunyin tapogat fel a nedvesség; vizenyős a talaj. A tanító magyaráz, én mosolyomat csillantom a gyerekek felé, s ők cinkos
