Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Szántó László: A szociáldemokratizmus egy burjánzó megnyilatkozásáról
volna, vagyis értelmiség letlt volna. Ezen a fejlődési fokon a testti és szellemi munka még társadalmilag és egyénileg is osztatlan egységet alkotott. A társadalomnak kizsák mányoló és kizsákmányolt osztá lyokra való szakadása a testi és a szellemi munka társadalmi megosz tását is jelentette, vagyis olyan embercsoportok keletkezését, ame lyek közül az egyik csoport az anya gi termelésben, a másik az eszmei termelésiben tevékenykedett. Ez utóbbi csoportot azóta értelmiség nek, intelligenciának nevezzük. A fizikai és szellemi munkások között azonban lényeges különbség volt már akkor is. A fizikai munká sok társadalmi osztályt alkot tak, amelynek vannak saját, a ter melőeszközöket birtokló, tehát a ki zsákmányoló osztállyal ellentétes gazdasági létfeltételei, míg a szel lemi munkások rétege nem ily ön álló, nincs sajátos gazdasági létalap ja, s ezért „niem is önálló ökonómiai osztály és ezért nem is jelent sem miféle önálló politikai erőt sem.“ (Lenin.) Az értelmiség soka nem volt osztály, hanem mindig csupán társadalmi réteg, epnély az uralkodó osztálytól függ s szolgál neki azzal, hogy helyette és számára termeli az eszméket és ezzel kielégíti az uralkodó osztály szellemi szükség leteit. „Az uralkodó osztály gondo latai — írták Marx és Engels a „Né- .met ideológia“ c. művükben — min den korszakban az uralkodó gondo satok, vagyis 'az az osztály, amely a társadíakwn uralkodó anyagi ha talma, egyidejűleg uralkodó szel lemi hatalma is. Az az osztály, amely az anyagi termelés eszközei vel rendelkezik, ezzel egyúttal a szellemi termelés eszközeivel is ren delkezik úgy, hogy ezáltal azoknak a gondolatai, akik híján vannak a szellemi termelés eszközeinek, álta lában alá vannak neki rendelve.“ Az anyagi és szellemi termelés ilyen oszltályjeUegű összefüggéséből szükségszerűen következik, hogy ha bár az értelmiség nem is alkot tár sadalmi osztályt, mégis osztályjel- legű társaidatmá természete, szerepe és jelentősége van. Nem igaz a búr- zsoázia és a szociáldemokrácia azon állítása, hogy az értelmiség osztá lyok fedett álló s az osztályharcban mint pártatlan „bíró“ vesz részt. A valóság az, hogy az értelmiség esz- metermielésónek módja és tartalma szerint mindig osztályjeüegű volt. „Az a tény, hogy nem osztály — ta nítja Lenin — nem zárja ki az ér telmiség eszmédnek osztályeredetét' ‘. Ez azt jelenti, hogy a rabszolga tartóknak saját értelmiségük volt, a feudális uraiknak szintén s hason lóképpen a burzsoáziának is. E kü lönböző oszítálytipusú embercsopor tok nemcsak abban különböztek egy mástól, hogy az elsők magük is rab- .szolgatartók voltak, tehát az ural kodó osztály tagjai, míg a feudaliz musban már az alacsonyabbrendű szellemi munkára jobbágysorból is toborzott az uralkodóosztály értel miségi utánpótlást s még tarkább volt az osztáiyeredete a burzsoá ér telmiségnek, hanem abban is, hogy mindig 'az uralkodó osztály állás pontjánál vizsgálták és magyarázták ,a világot, hogy eszméik az urak ér dekeit szolgálták. A kapitalizmus fejlődésével külö nösen elmélyült a testi és szellemi munka közti ellentét, a szellemi és testi munka társadalmi megosztott sága és osztályjellege. A burzsoáziá nak ezért kellett saját osztályán kí vül fekvő emberanyag forrásokhoz nyúlnia s ezekből az idegen osztá lyokba tartozó emberekből burzsoá értelmiséget nevelnie. Hogyan? Az iskolák, az újságok, a köny vek, szóval a szellemi termelés esz közei a burzsoázia kezében lévén, ve lük olyan gondolkozásmódú, olyan szaktudású és világnézetű szakmun kásokat nevel magának, amilyenekre épp szüksége van. Persze az emberformálás nem anyagformálás, nem tégla-, vagy fa- zékgyártás, ahol mindig az jön ki, amit akarók és várok. A burzsoá ér telmiség nevelésének folyamatában szükségszerűen vannak olyan ©gye dek is, akik eljutnak a világ, a tár sadalom tudományosan igaz megis meréséig, a burzsoázia uralma kö zelgő végének és a munkásosztály
