Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Szántó László: A szociáldemokratizmus egy burjánzó megnyilatkozásáról
történelmi hivatásának felismeré séig s átállinfak a munkásosztály ol dalára. Ezek a kiváló kevesek már a kapitalizmus korában kommunis ta jellegű értelmiséggé válnak. A burzsoá értelmiség azonban nemcsak tagjai, osztályeredete sze rint heterogén, vagyis egységtelen réteg, hanem azon viszonyok sze rint is, amelyekben eszmetermelő munkáját végzi. Ezen munkaviszo nyok szerint az értelmiség óriási többsége bérmunkás, mert szel lemi munkaerejét hasonlóan kényte len eladná a tőkésnek, mint a mun kás a munkaerejét, ép úgy ki van zsákmányolva, mint a fizikai mun kásság <és a módnak, amellyel része sedik a nemzeti jövedelemből is, ugyanaz a gazdasági lényege, mint a munkásságnál. A tanítók és ta nárok, kórházi orvosok, gyári mér nökök, újságírók, színészek, könyve lők, vasutasok és egyéb hivatalnokok nagy tömegei, ha nagyobb bérért ife, de mégis csak kizsákmányolt bérmun kásként dolgoztak. Persze az értel miség ezen csoportjának van egy vé kony vezető rétege, amely a kapi talista gazdasági és társadalmi élet parancsnoki posztjain áll és a tő kés bizalmát élvezve helyette paran csol s ezt bérért teszi ugyan, de ak kora bérért, ami magasabb az el adott munkaerő értékénél, tehát a munkások és az alacsonyabbrendű értelmiség termelte értéktöbbletből is ered. Az értelmiség másik csoportja, az ú. n. „szabad foglalkozások“ képvi selői, mint pL a magánorvosok, ügy védek, írók, festők, szobrászok s ha sonlók. Ez a csoport termelési vi szonyai szerint hasonlít a kézműi pá rosokéhoz. Tagjai társadalmi szük ségleteket elégítenek ki individuális munkával és magántulajdonban levő eszközökkel. Mivel gazdasági lét alapja azonos a kispolgárságéval, hasonlóim differenciálódik is. Na gyobb része kénytelen munkaerejét bérért eladná, kisebbik része pedig kapitalistává válik mint pL a ma gánkórházak és szanatóriumok tu lajdonosai, több mérnököt foglalkoz tató mérnöki irodák tulajdonosai stb., akik irizsakmányolók. Ilyen vegyes természetű az az ér telmiség, amelyet örököl a munkás ság és parasztság a burzsoáziától a győzelmes szocialista forradalom következtében. Érthető, hogy lé nyegében burzsoá természete miatt a szocializmus építésére, s még hoz zá az építés vezetésére teljesen al kalmatlan. Sőt, egy része, elsősor ban a burzsoá és kispolgári jómód ban élő része, amely össze van nő ve a burzsoáziával s azt képviseli, aktív ellenforradalmi erőt jelent, amelyet a szocializmus erőinek kel letörnie. Érthető ezért az is, hogy a munkásság s parasztság politikai lag kevésbbé fejlett része a kapitah Mssta múlt tapasztalatai alapján, )ai mérnök urat“ a gyárossal, az „in téző urat“ a földesúrral stb. azono sította és joggal gyűlölte, s ezt a gyűlöletét kiterjeszti az egész ér telmiségre, mint „szellemi termelő re“ általában. Ez az általánosítás azonban, ha meg is érthető, politi kailag igen helytelen. Az uralkodó osztállyá vált munkásságnak és pa rasztságnak feltétlenül szüksége van értelmiségre, hogy szocializ must felépíthesse. S hozzá még szak tudásban, társadalmi öntudatban és becsületességben egyaránt maga- sabbrendű értelmiségre, mint ami lyent a burzsoáziától örökölt. Mert mint tudjuk, a munkásság és pa rasztság csak úgy építheti fel jai szo- ciaiizmust és kommunizmust, ha tet teit a nmrxá-lenáni tudomány irá nyítja. Honnét vegye azonban a munkás ság és parasztság ezt az új, tőle füg gő, neki készségesen segítő, őt kép viselő értelmiséget? Készen sehol sem ielá fel. Az új értelmiséget fel kell nevelni. Kiből? Hogyan? A szocialista forradalom győzelme következtében a burzsoá értelmiség bomlásnak indul. Egy része javít hatatlanul ellene fordul a szocializ mus erőinek, másik része megint a várakozás álláspontjára, a letűnt „régi jó idők“ visszavárására ren dezkedik be. A régi értelmiség leg nagyobb része a néphez pártol s ren delkezésére áM az új uralkodó osz tálynak. Azonban a régi értelmiség
