Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Fábry Zoltán: Sas Andor tanulmányai
Sas Andor tanulmányai Sas Andor, a bratislavai egyetem magyar tanszékének professzora, 1949 óta megjelent írásaiból egy kötetrevalót gyűjtött össze, melyet a Csehszlovákiai Magyar Könyvkia dó „Történelmi és irodalmi tanulmányok“ címen hozott ki. Sas Andor a régi radikális gárda embereként kezdte pályáját. Csak nemrég került kezembe a Huszadik század 1914-es évfolyamának tartalomjegyzéke: Sas Andor itt egy Erdélyi Jánosról írt ta nulmánnyal szerepel. Az első republikában p történészre figyeltünk fel: a levéltári kutatóra, a kincskereső és kincstaláló bá nyászra. Ez a kutató és felmutató igyeke zet a jelen kötetben is megvan és így nem véletlen, hegy könyvének legvonzóbb és leghasznosabb részletei épp azok, melyek egy-egy — legtöbbször ismeretlen, vagy feledésbe merült — adalék, idézet vagy vonatkozás útján új megvilágításba helye zik a témát. A kötet, címe szerint, történelmi és iro dalmi tanulmányok gyűjteménye. A törté nelmi meghatározás nem fedi pontosan a tárgyat. Történeti tanulmányok címszó alatt — amennyiben nincsen pontosan kö rülhatárolt, megnevezett szakaszról szó — térben és időben szétszórt témák összefo gását értjük. Itt a történeti jelző egyetlen témát variál: a kommunizmus történetét az „októberi tett“-től a XIX. kongresszusig. E témakör kikerekítésekép visszanyúl a párizsi kommünhöz és Karl Liebknecht emlékéhez. Az októberi tett lényege: „négy évszázados konoksággal összekuszált gordiuszi csomó szétvágása“: demokratikus béke, földtulaj don a parasztság javára, az elnyomott né pek és nemzetiségek egyenjogúsítása, a pro letariátus felszabadítása. „így 'került a szov jet népek Októbere a társadalmi haladás élére. Az említett cselekedetekre vállalkoz ni különb teljesítmény, mint atomfegyve rek készítésének céljából az atomkutatás élén haladni és atombombák használatával elsőnek szerepelni az imperialista háborúk világtörténetében.“ Minden, amit írónk e ciklusban történeti eredményként mutat fel, ennék az októberi tettnek a következménye, p Szovjetunióban éppúgy, mint nálunk. Gottwald művében „jégtörő és gyümölcsho zó februárunk“-ban mi fogja meg legjobban a történészt? Az írásban azonosuló adekvát történelmiség: „Nincs olyan történelmi szak munka, amelyből a köztársaság dolgozó né pének s a proletáriátus élcsapatának, a pártnak harcait, heroizmusát, győzelmeit és alkotómunkáját az utolsó harminc év fo lyamán mélyrehatóbban, bensőségesebben és világosabban lehetne megismerni, mint Gottwald könyveiből.“ Szlovákiai vonatkozásban helyre kell iga zítani néhány elírást. Aki a tények ismere te nélkül olvassa ma Sas Andor ama meg állapítását, hogy csak a felszabadulás tette lehetővé „íróink számára a szovjet népek nagy irodalmi alkotásain és példáin való okulást“, tényleg elhiheti, hogy 1938-ig sem író, sem dolgozó nem olvashatta és ismer hette ezeket. Épp a Kassai Munkás kiadásá ban és fordításomban már 1926-ban jelent meg egy szovjet regény, 1928-ban nyilvános .előadásokat tartottam az új orosz irodalom ról. Lapjaink, folyóirataink rendszeresen közvetítették a szovjet kultúrát. Egy más helyen ezt olvassuk: „Az egyszerű dolgozó nem részesült még elemi oktatásban sem, nem tudott olvasni“: ilyen túlzások hitel- rontók. A Sarlós-mozgalmat félremagyaráz va. vaíkvágányra futtatja: „Az ifjúság köré ben találkozunk átmeneti megvilágosodás sal, a szemek pillanatokra a Szovjetunió példájának fénye felé fordulnak, de ekkor is elhajlás mutatkozott, a sarló és kala pács elválaszthatatlan kettős szimbólumából egyoldalúan kiragadják a sarlót“. A beál lítás teljesen hamis. A Sarló nacionalista regős mozgalomból keletkezett, cserkészet ből, falujárásból, mely csak később lénye gült faluszociográfiává. A gombaszögi tá bornak, mely a Sarló nevet választotta, nem volt semmi köze a kommunizmushoz. A Szovjetunió példája és az ipari proleta riátussal való találkozás egy későbbi fej lődés eredménye. A .Sarló-név közben any- nyira beidegződött a köztudatba, hogy ne vet nem igen lehetett volna változtatni. Ha pedig mégis megteszik, ez az azonnali betiltást vonta volna maga után. A sarló és kalapács elnevezés mindvégig vörös posz tó volt a hatóságok szemében. Elég, ha megemlítem, hogy a kassai ügyészség egy szer vádat emelt ellenem, csak azért, mert rendes postai úton Moszkvából elküldték a £arló és Kalapács egyik számát. Hogy a komédia még teljesebb Jegyen: a számot magát nem is láthattam, azt még a vámo lásnál elkobozták, de engem, a címzettet vontak felelősségre, egy ott, idegen szerző től megjelent cikk egyes kitételei miatt! A múlt dolgait csak korszerű, reális adottságaiban megfogva lehet helyesen meg ítélni. Minden visszavetít és irreális torzí tást eredményez. A vissza vetítés történe lem-ellenes módszer, az edienkezője az igaz: a visszanyúlás, mely a tegnapból a mához kapcsol rokonszíneket és hangokat. A pá ú
