Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Sas Andor: Balassi Bálint
atowi íüinr Irta: Sas Andor Nyiladozó, áldott, virágok pompáját kibontó tavaszidő évadján a szabad ter mészetben- járva hányszor tolul önkénte lenül az ember ajkára az időjárás di csérete, „minden egájszséggiel látogató egével”, a „hosszú úton járókat könnyeb bítő” szellők leheletének finom 1 egyez tetését érezve. Milyen jellegzetes, tipikus sűrítettség és művészi megformáltság van az idé zett szavakban. Több mint három és fél évszázad előtt mondta maga elé és je gyezte fel őket egy magyar költő. Mi lyen friss közvetlenséggel csengnek át napjainkba, kísérik a huszadik század derekán élő embert, képesek a mi szem léletünk és érzéseink tolmácsolására. Most van rá alkalom, hogy ne csak idézzük őket, hanem elmondójukról, aki más gyönyörű dolgokat is elmondott a természetről, a felemelő, a boldogító és a boldogtalanná tevő törekvésekről és szerelemről, beszéljünk és emlékezzünk. 1554 október 20-án született Zólyomban Balassi Bálint, a magyar költészet tör téhetének időrendben első kiemelkedő egyénisége és így nemrég következett el ennek a nevezetes dátumnak 400. évfor dulója. Olyan költő volt ő, akit nem hűvös kötél esség szerűségből tart számon az irodalomtörténet, hanem azért foglalko zik vele a tudomány, mert műve már keletkezésekor és azon túl, nemzedékek hosszú során át az élettel szövődött ösz- sze. Az íróművészek által szavakba rögzí tett és mágneses vorzóerejű érzések nem holmi álmodozásból születnek, hanem a bátor és tevékeny életet, a harcos és áldozatos akarásokat, a cselekvést kísé rik. A cselekvés feltételeit és alkalmait, hogy belőlük becses és elragadó érzé sek villanásai és szivárványos színei szű rődjenek elő, a kor és a társadalom te remti, amelyben a költő életét leéli. Eb ben a tekintetben Balassi Bálint iroda lomtörténeti típus, mert számára a XVI. század politikai és társadalmi viszonyai éppúgy megadták a lehetőséget — bár felette kedvezőtlen körülmények között — nagy célok, mint a honvédelem, va lóban tevékeny szolgálatára, mint Zrí nyi Miklósnak a költőnek és hadvezér nek a XVII. századbeli állapotok s Pe tőfi Sándornak a XIX. század törekvései nemzeti önrendelkezésre és a nemzet egység kiszélesítésére. Mindhárman fegyverrel küzdő harcosok voltak mint költők, és a művész mélyrepillantása fo kozta politikai szemléletüket és éleslá tásukat. Nézzük a cselekvés előtt nyitva álló társadalmi tér dimenzióit, ezzel kapcso latban az érzések felsarjadásának mű velődési és személyes körülményeit Ba lassi korában és esetében. Ismerte az életet, ismernie kellett, mert a társadalomnak arról a magaslati pont járól, ahova mint dúsgazdag és befolyá sos nagybirtokos család sarja születésé nél fogva került, időnként olyan mélyre sodródott, hogy hiába volt várjószágok és egyéb javak örököse és igénylője, ta lán még egykori jobbágyainál is kifosz- tottabbnak és kitaszítottabbnak érezte magát, hiszen talpalatnyi föld sem állt rendelkezésére peres családi viszályok közepette a hatalmas latifundiumok ból. De nemcsak vagyon és társadalmi ki váltságosság volt családi öröksége, ha nem a harc, a fegyverrel megvívott harc kötelessége idegen erők ellen, amelyek a XVI. században a nemzeti önrendel kezést nemcsak fenyegették, hanem úgy szólván semmivé tették. Balassi Bálint apja, Balassi János Dobó István oldalán vezette Eger nagyszerű védelmét a törö kök ellen. A Balassák uradalmai nem ke rültek török megszállás alá, de a Kárpá tok vidékén, ahol elterültek, be kellett hódolni egy másik idegen hatalomnak, a Habsburgokénak, melytől reméltek, de nem kaptak segítséget a török ellen. A Habsburgok Bécs és egyéb országaik tö rök invázióját megakadályozó ütköző- tomb szerepét szánták a mohácsi vési után hatalmuk alá került ma gyár orszá gi területnek. Ilyen körülmények között hallatlanul súlyossá fajult a politikai helyzet. A nemzeti önrendelkezés kitéphetetlen pa rancsa élt, de csak tétovázva és lefojt va érvényesülhetett. Melyik ellenség ellen vegyék föl a harcot? Mert kettő volt. A kívülről fe nyegető és támadó török, s a belülről lenyűgöző német. Mindkettő ellen egyszerre hadbavonm- ni, még elgondolásnak is képtelenség.
