Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Urbán Ernő: Hintón-járó szerelem
lintott picit, ahogy a búzavirág feje bó lint, ha a fénybe foszlik szirmáról a harmat, aztán mély, búgó vadgalamb- hangon így adta meg a választ: Rakd meg babám, rakd meg Lobogó tüzedet, Hadd melegítem meg Gyönge kezeimet. Berci nagyot nézett, akkorát, hogy szinte a szeme is fönnakadt és egysze riben észrevette, hogy a falu, de tán a világ legszebb lánya áll előtte. Azóta aztán idősebb Majsa beszélhet neki, szidás, szép szó, könyörgés egyre megy. Berci csak a Vilm.uskáját látja, annak a hangját szomjazza. Lovon jár hozzá, feszít, az egységkönyvét muto gatja, hogy ő nem akárki, hogy neki már eddig is kétszázon felül van a szer zeménye, a lány meg hallgat, mosolyog, se igent nem mond, se nemet, de vala hányszor csak elválnak, szerelmes nótát küld Berci után a visszhangzó éjszaká ba. Hiszen jól van, ez mind megjárja, idő sebb Majsa sincs ellene a fia boldogsá gának, az abrakot is titkon kipótolja a háztájiból, ha már Berci a Villámot is részelteti szíve nagy-nagy áradásából, csak Peczöli, a Sándor sógor ne lenne olyan, amilyen. Amúgy rendes ember, se testi se lelki fogyatékossága, csak egy bogara van: nem állhatja, sértésnek ve szi, ha parasztnak mondják. Paraszt? ő aztán nem! ő, Peczöli Sándor „szőlész és gyümölcsész“. így mutatkozik be, a nevét is így írja alá, mintha bizony a paraszt elnevezés afféle gyalázkodás, szándékos kisebbítés volna. Igaz, hogy a szőlőnek meg a gyümölcsnek csakugyan mestere. Legutóbb egy tudóssal, Farsang Győző professzorral is levelezésbe fogott. Elvállalta, hogy ahányféle vadalany csak van a környéken, azt mind összeszedi, beiskolázza. Mert ő rájött, ki is pró bálta, hogyha ilyen vadalanyra nemes fajtát ojt, az új fa féreg- és fagyálló lesz s hozzá a termést is valósággal ont ja. Csoda-e, hogy a kelleténél följebb hordja az orrát? Hogy a télen is azt mondta idősebb Majsának, mikor a belé pés ügyében népnevelni ment hozzá: — Majd, sógor, majd. Későn érő alma szokott sokáig tartani. — Ha nem esik belé a kukac, — tet te hozzá gondolatban idősebb Majsa s úgy elment a kedve, hogy a legfonto sabbat: a csalogatod is elfelejtette föl említeni. Azt tudniillik, hogy nézzed csak, te Sándor. Nekünk van összevisz- sza vagy harmincnégy hold szőlőnk, ne ked meg itt a tudásod, tapasztalatod. Mi lenne, ha a kettőt összeházasítanánk? Akkor elmaradt az ajánlat, de talán most, a fiatalok ügye megint „napirend re tűzi“. Annál is inkább, mert a sors keze is közrejátszik. A tudós, akivel Pe czöli Sándor levelez, látogatóba készül, ma este érkezik a budapesti személlyel. Csak az a bökkenő, hogy nem Peczöliék- hez száll, a tsz vendége lesz. Azt írta, hogy tervei vannak, javaslatai, ahhoz kémé a tagság hozzájárulását Ha jön, hát jöjjön, örül neki, megtisz telve érzi magát a tsz. Lakása, kosztja Majsáéknál lesz, mert az asszony híres jó főző s ugyancsak idősebb Majsa, mint fogatos-brigádvezető van megbízva ve le, hogy az állomásról behintőztassa. Mert messzi az állomás, csaknem hét kilométer. (Az öregek is hová tették az eszük, amikor a „tüzes ördög“, a vasút ellen szavaztak, nem engedték rá a föl dekre annakidején?) Mindegy már, a szidástól nem jön közelebb az állomás, ellenben itt a íé- deres, surrogó-kerekű hintó, az egy- kettő berepíti Farsang győző, tudós elv társat a bakterháztól. Azaz csak repítené! És itt kezdődik a baj, vagyis Berci kocsis szerelmének ta nulságos története. Este hétre jár, vasárnapra készül a falu. Söprik a lányok az utcát, a kisker tek violáit öntözik, de valahogy sietősen, izgatottan, mert nincs ott a figyelmük. Hogy is lenne, amikor odaát, a szomszéd községben műsorral egybekötött tánc- mulatság lesz a kultúrház felavatásának tiszteletére. Idősebb Majsa ballag az utcán s vala hányszor csak fiatal lányok köszönnek rá, szívélyesen visszamosolyog. De jó is nézni ezeket a mostani fiatalokat! Bátrak, nyíltak, testük-lelkük csupa egészség. Nem, nem írigyli ő a legényeket, hisz neki igazán derék szép feleséget juttatott az élet, csak hát, ahogy mondani szokás, vén ló is megröhögi az abrakot, nem vak ő, hogy ne lásson s nem is cseri-barát, hogy a szép látvány előtt képmutatón lehúnyja a szemét. Hanem ez a Berci legény, ebből úgy látszik, hiányzik a vir tus. Idestova a negyedik hónapja lesz, hogy kijár Peczöliékhez, mégse ejt egy árva szót se a lakodalomról. Bezzeg ő, ő egy-kettő tisztába jött az anyjával. Úgy átfogta, úgy megölelgette, hogy rög tön kezes lett, bíztatás nélkül is sóvá rogni kezdte a lakodalmat Ez a kölyök meg ... Huszár ez? Fenét! Csak az ár nyéka. úgy látszik, neki, idősebb Majsá nak kell végtére is felokosítani. Hogy
