Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Szűcs Béla: Nyári Emlékek
Magyarországi úttörők a seči pionír-táborban. got, az égbenyúló Tátrát és még sok- sok mindent. Ezek a kiszolgált kato nák olyan igen szépen tudták elmesél ni, amit láttak, hogy az én apró szívem majd megszakadt a gyönyörűségtől. Tő lük hallottam először életemben az aranytomyú templomról, amelyre nap fényben szabad szemmel rá se tekint het az ember, mert megvakul, a Tát ráról, amelynek tetejéről a szomjas ka tona acélsisakjával a felhőkből merít het vizet, vagy a sebesvizű hegyi folyók ról, melyek úgy dobálják hátukon a testes szálfákat, akár eső után a domb ról lefutó víz az én gyufa szálaimat, pa pírladikjaimat. Lázas gyermeki fantáziámnak több sem kellett. Megalkottam én képzeletem ben olyan csodálatosan szépnek, gazdag nak hazámat, aminek megteremtésére még a természet is képtelen. Nem volt annak párja a nagyvilágon. Pedig hát a helmeci szőlőhegyen, vagy a leleszi latorcamenti legelőkön, réteken nem so kat láthattam ebből az elképzelt csuda- világból, noha ott is változatosan, boldo gan éltem napjaimat. Tiszta nyári délutánokon, mikor a fák tetejéről a messzi Kárpátokban gyö nyörködtem, mindig úgy képzeltem, hogy ott a hegyeknél kezdődik a fan táziámban megalkotott mesevilág. De sokszor is gondoltam arra, hogy milyen jó a madárnak. Akkor nézheti meg a nagy hegyeket, folyókat, városokat, ami kor akarja. Én meg ki tudja, mikor lát hatom. Talán majd ha iskolába kerü lök. Évek kergették az éveket, rég iskolába jártam mar, de itt is csak a térképen jutottam közelebb az én mesebeli vilá gomhoz, mert apám fizetéséből nem fu totta a nagy országjáró kirándulásra 180 korona. Itattam is az egereket, hogy mért nincs az a száznyolcvan korona, hogy én is elmehetnék. Ehelyett, mint minden évben aratás idején Leleszre ke rültem nyaralni és a sok-sok nyári él mény megvigasztalt No, meg az is jól esett hogy elég sokan voltunk akkor a ~ helmeci iskolában, akiknek nem jutott 180 korona a haza szépségeinek megte kintésére. Jó évtized telt el azóta. Más világ jár már a gyerekekre, kisdiákokra. Ha zánk minden zugában találkozol ván dorló táboraikkal, kiránduló karaván jaikkal, üdülő csoportjaikkal. Önfeledt, vidám nevetésüktől hangosak a gyönyö rű vidékek. Álmodozásaik reálisabbak, nem kell másfél évtizedig arra várniuk, hogy falujuk határából más vidékre Új játék a „bolha“. A magyar úttörők „seprűtánca
