Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Szűcs Béla: Nyári Emlékek
Počúvaj bácsi, a tapasztalt idegenvezető, egy magas szikla tetejéről mutogatja a dán gyerekeknek a mesésen szép vidéket. jussanak, mint az én gyerekkoromban. A nyáron meglátogattam néhány gyermekű dűl őtábort. Aki még nem járt ilyen helyen, nehezen tudja elképzelni azt a vidám, zajos, szép életet, ami ott fogadott. Első utam Alsókubinba vezetett, Hviez- doslávnak, a legnagyobb szlovák köl tőnek szülővárosába. Az itt üdülő gye rekek egyik fele magyar volt, a nagy megyeri nyolcéves iskola tanulói, a töb biek pedig a szeredi iskola szlovák fia taljai. Ez a nyár valahogy fukarul bánt a ve rő fényes napokkal. Ha reggelenként ki is sütött a nap, estig legtöbbször meg bánta nagylelkűségét és megjött az eső. Ez nem igen keserítette el a gyereke ket. Találtak lehetőséget a szórakozásra. Ha nem kint, bent. Minden napnak megvolt a maga szépsége, újszerűsége. Milyen lelkesen írták be esténként egy- egy nap eseményeit a naplóba. Micsoda tüzes szívvel, mohó szemmel figyelték a körülöttük pompázó természetet, a hazai föld kincseit, az embereket. Ugyan melyik napot ragadjam ki életükből, me lyik a legtanulságosabb, melyik a leg- felejthetetlenebb? Az-e, amikor kirán dultak az árvái duzzasztógáthoz, a he gyek közé varázsolt tengerhez, vagy mikor Hviezdoslávról emlékeztek meg, avagy a többi nagyszerű élmények? A Hviezdosláv-nap mellett döntöttem, mert a szlovák és a magyar gyerekek eltéphetetlen testvéri barátságának vi rágbomlását láttam e napon. Napfényes júliusi reggelen indultunk gyalogszerrel Felsőkubinba, ahol Pavol Orságh-Hviezdosláv született. Köröskö rül a dombokon, hegyek oldalában ezer nyi sötétzöld liget csalogatott. Az út mentén hűsvizű patak kísért bennün ket és itt is, ott is játékosan átfutott az út másik oldalára, megnézte a közelben suttogó fenyvest és nagy vargabetűvel visszasietett. A hegyoldalakon élénkszí nű ruhában jószagú szénát gyűjtöttek a lányók, jellegzetes elnyújtott daliakat hozzánkcsapta a jó nyári szagokkal gu- rigázó szellő. A gyerekek is szlovák, magyar dalo kat dúdolnak, de aztán elhalt a nóta és a poros Csallóköz aprótermetű legény- kéi, kislányai fel-fel ujjongva szívták ma gukba a tömérdek szépséget, a kristály- tiszta levegőben közelebb húzódó hegy- óriások, tájak ezernyi látványosságát. Felsőkubinban szalmatetős házikó szomszédságában egyszerű emlékmű hir deti, hogy itt állt az a ház, amelyben P. O. Hviezdosláv született. Körülvették Izgalmas ping-pong mérkőzés. Érdeklődéssel figyelik a gyerekek, hogy Barbizik Michal, vagy Sebő Stanislav nyeri-e meg. Hviezdosláv sírja a kubini temetőben.
