Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1. szám - Veres János: Emlékezés Fazekas Mihályra

StiítóJkltöiJlífjáp

Debrecenben, egy szép pirágoskertben,

rózsák és szekfűk illatesőjében

leült az asztalhoz a kedves csendben,

— egy rigó fütyült bokrok sűrűjében

és lúdtollát nagy gonddal meg faragta,

kalamárist maga elé húzta.

S Ludas Matyi a szívéből kacagva

lépett ki és utána ment hét lúdja.

Piros kabátban ült a jó poéta,

szántotta íolla papír fehér síkját.

Egy lepke rászállt asztalára néha

s ő mesélte a szíve meleg titkát.

Forrás volt ő, buzgó, ezüsttarajú,

mely a szikkadt magyar életbe rontott:

magyar szíveken nyíljék ki a kapu

és harmatozza be remény a gondotí

Veres János: