Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1. szám - Dénes György: Fehér Gáspár házat épít - Dénes György: Alkonyat - Dénes György: Téli este - Dénes György: Betűk

Dénes György versei

Fehér Gáspár házat épít

Fehér Gáspár házat épít,

mint a fecske, mint a gólya,

körülötte tipeg.topog

három kicsiny nebulója.

Három kicsiny madárfiók

nem látott még soha szebbet:

nagybajúszú kőművesek

teli szájjal énekelnek.

Kipeg-kopog kalapácsuk,

megkocogtatják a téglát

s odavetik, kenegetik

a híg malter habarékát.

Olyan szépen eljátszanak,

tesznek-vesznek, homoko'nak,

ágaskodnak egy tenyérnyit,

ho\ meg ismét lehajolnak.

Három kicsiny madárfiók

tágra nyitogatja szemét,

nem értik még, de már érzik

egy szebb holnap üzenetét.

— Apu, mondd meg mikor lesz kész

7

Hármat alszunk s ide jöirünk?

S amíg a víg kőművesek

buzgón rakják a ház falát,

megöleli, megcsókolja

három csacsogó kis fiát.

Mi is építünk majd házát

meglátod, ha nagyok leszünk. —

— Nagyobb lesz ez, mint a torony?

Ugy.e, apu beleférünk?

Pince is lesz mé y át.atta,

magas kéményt is építünk? ...

Fehér Gáspár szeme tükrén

könnybe lábad a mosolygás

s megsímogatja a kicsik

piros arcát, szöszke haját.

Boldogsága, mint a forrás

meleg szívéből felbuzog

s három drága gyermekszempár

visszaragyog és mosolyog.

Alkonyat

Az alkonyat siet, siet,

nem szói és nem int senkinek.

Szivárgó szélben leng a lomb,

a hegyen sápadt napkorong.

A hegyen túl, ki tudja hol

egy bús óriás haldokol.

Lehunyja fáradt napszemét,

azért lesz olyan vaksetét.

Téli este

A szélben havat rázó erdők »

köszöntik a tisztuló eget,

A tömött, siílyos gályákon át

csillagok fürtje integet•

Bundát rántott a föld magára,

a hegyek mégis dideregnek

és hull a hó és száll a hó;

a fákról könnyű csillagok peregnek.

A mezőkön már kihűlt a lábnyom,

befödte porával a hó,

csak néha, néha zeng föl árván

messziről egy.egy haüihó.

Béke pihen a völgyeken,

falu és város elcsitult,

az emberek meleg szívére

a szelíd álmok fátyla hullt.

Belük

A holt betűkből életre kelve

leUcembe suhan ezer ragyogás.

Mi lennél szívem & fények nélkül?

Egy kődarab és semmi más.

Álmok, remények, fejtörő eszmék,

kifogyhataüan, örök áradat,

betűkbe öntve élnek örökké,

s a test hatalma megrohad.