Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Bábi Tibor: Érik a vetés, érik a gyümölcs
A Püc-csoport répát kapál Kojtár János juhász a nyájjal LEBAŰSZTATÓ ÉS FÜRDŐMEDENCE Emlékszem még a békanyálas, zöld vizű tóra, ahol ha megjött a nyár, együtt lubickoltam a majori gyerekekkel, a kacsákkal és libákkal. Köröskörül nem volt se patak, se folyó, hogy fürödhet- tünk volna. így, ebbe a pocsolyába kény szerültünk. Anyám, ha megpillantott a békanyál között, meztelenül, ahogy vol tam, kergetett hazáig, mert féltett a szennyes vízben lappangó betegségektől. A csúzi állami gazdaság közelében nincs se patak, se folyó, de van szép betonfalú fürdó'medence és zuhany is. Tudom, csúnya dolog az irigység. Ám hiába tagadnám magam előtt, bizony irigykedtem. Nemcsak a fürdőmedence miatt. Irigylem a szabadtéri színpadot, a filmvetítőgépet, a teniszpályát és a futballpályát is. Irigylem a ligetet, ahol a fiatalok táncolni szoktak. Nem közön séges liget. Az egymásbaboruló fák alatt kavicsos út vezet két sor villanylámpa között a sima kővel kirakott tánchely felé. Oldalt vörösremázolt vasoszlopo kon színes reflektorok tekingetnek ki a lomb közül. Be szép lehet, ha este ki- gyúlnak a lámpák, s a fehér, piros, kék, lila fényekben ott forognak, keringenek a táncoló párok. Mióta van itt ez a sok csoda? Azt mondják, három éve. Három éve! Azóta hány ifjú pár simult össze itt, a lombok árnyékában, s hány bol dog szerelem született a ligetben? Ne higgyétek majori gyerekek, majori fiatalok, hogy igazán irigykedem, csak néhány emlék fájt föl bennem. Talán én örülök legjobban a ti örömeiteknek. DERÉK EMBER Négyen ültünk Darázséknál a taka ros, tiszta konyhában. A padló vörös cementje sötéten csillogott a ráhulló villanyfényben. Darázs József dicseke dett. — Megkeresek én ezerkétszáz koro nát is havonta. Mi bajom? Vettem szo babútort, konyhabútort, szőnyeget, rá diót A felesége a háta mögött ült szeré nyen meghúzódva. Tűnődött, olykor mo solygott. Az idős Balog Viktor, Darázs József apósa nagyokat bólintott. Meg- símogatta kajla bajúszát. Most hetven- kétéves korában a szeme fénylik, derű sebb, jobbkedvű, mint legénykorában volt. Az unokáját emlegeti nagy szere tettel, aki katona. Ha leszolgálja az időt, hazajön, megházasodik. — Gondolok én arra a gyerekre. Már öt öltözet ruhát vettem neki, tizenöt Takács Ferenc csoportja a lucernát rakja osztagba