Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 7. szám - Bábi Tibor: Érik a vetés, érik a gyümölcs

A Püc-csoport répát kapál

Kojtár János juhász a nyájjal

LEBAŰSZTATÓ ÉS FÜRDŐMEDENCE

Emlékszem még a békanyálas, zöld

vizű tóra, ahol ha megjött a nyár, együtt

lubickoltam a majori gyerekekkel, a

kacsákkal és libákkal. Köröskörül nem

volt se patak, se folyó, hogy fürödhet-

tünk volna. így, ebbe a pocsolyába kény

szerültünk. Anyám, ha megpillantott a

békanyál között, meztelenül, ahogy vol

tam, kergetett hazáig, mert féltett a

szennyes vízben lappangó betegségektől.

A csúzi állami gazdaság közelében

nincs se patak, se folyó, de van szép

betonfalú fürdó'medence és zuhany is.

Tudom, csúnya dolog az irigység. Ám

hiába tagadnám magam előtt, bizony

irigykedtem. Nemcsak a fürdőmedence

miatt. Irigylem a szabadtéri színpadot,

a filmvetítőgépet, a teniszpályát és a

futballpályát is. Irigylem a ligetet, ahol

a fiatalok táncolni szoktak. Nem közön

séges liget. Az egymásbaboruló fák alatt

kavicsos út vezet két sor villanylámpa

között a sima kővel kirakott tánchely

felé. Oldalt vörösremázolt vasoszlopo

kon színes reflektorok tekingetnek ki a

lomb közül. Be szép lehet, ha este ki-

gyúlnak a lámpák, s a fehér, piros, kék,

lila fényekben ott forognak, keringenek

a táncoló párok. Mióta van itt ez a sok

csoda? Azt mondják, három éve. Három

éve! Azóta hány ifjú pár simult össze

itt, a lombok árnyékában, s hány bol

dog szerelem született a ligetben?

Ne higgyétek majori gyerekek, majori

fiatalok, hogy igazán irigykedem, csak

néhány emlék fájt föl bennem. Talán

én örülök legjobban a ti örömeiteknek.

DERÉK EMBER

Négyen ültünk Darázséknál a taka

ros, tiszta konyhában. A padló vörös

cementje sötéten csillogott a ráhulló

villanyfényben. Darázs József dicseke

dett.

— Megkeresek én ezerkétszáz koro

nát is havonta. Mi bajom? Vettem szo

babútort, konyhabútort, szőnyeget, rá

diót

A felesége a háta mögött ült szeré

nyen meghúzódva. Tűnődött, olykor mo

solygott. Az idős Balog Viktor, Darázs

József apósa nagyokat bólintott. Meg-

símogatta kajla bajúszát. Most hetven-

kétéves korában a szeme fénylik, derű

sebb, jobbkedvű, mint legénykorában

volt. Az unokáját emlegeti nagy szere

tettel, aki katona. Ha leszolgálja az időt,

hazajön, megházasodik.

— Gondolok én arra a gyerekre. Már

öt öltözet ruhát vettem neki, tizenöt

Takács Ferenc csoportja a lucernát rakja

osztagba