Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Andrej Bagar: Sangháj / Útijegyzetek Kínából
súlyozzák a gyermek lángeszének je leit. Lu-Sin lakásán, amely most mú zeum, mindjárt a földszinti első szobá ban egy ilyen vitrinszekrény látható. Megtekinthetjük itt azokat a játéko kat, amelyekkel a kis Lu játszott. Sima kavicsok láthatók itt, amelyekkel oly szívesen zavarják fel a folyók és tavak síma tükrét ügyes dobásaikkal a gyere kek, színes agyaggolyócskák, kitépett hajú kínai baba, kis szőrös mongol já tékló és sok-sok más határozott színt és alakot nélkülöző gyerekjáték, amelyet oly nagyon szeretnek a felcseperedó gyerekek. Lu-Sin az orvosi hivatásra készült. Külföldön tanult és tanulmányai befe jezése után néhány éven keresztül Eu rópát és Amerikát járta. Megtanult több európai nyelvet, tanulmányozta az eu rópai országok történelmét és irodal mát. Hazatér és orvosi rendelőt nyit. De nemsokára az irodalomban nagyobb eredményeket ér el, mint orvosi pályá ján. Az orvos biztos karrierjét fel akar ta -cserélni az irodalmár sokkal bizony talanabb hivatásával. Erről így beszélt: „Nem sokkal külföldről való hazatéré sem után, a városban sétálva véletlenül tanúja voltam egy kivégzésnek. A vá ros mögötti szabad térségen gúzsbakö- tött kezekkel és lábakkal térdelt a föl dön az elítélt. Lehajtott fejjel várta a hóhér pallosát. A kivégzést a kíváncsiak egész serege nézte. Férfiak, asszonyok, gyerekek. Részvéttelenül, felindulás nélkül, egészen közönyösen nézték ezt a borzalmas színjátékot. Nagyon felin dultam. Hosszú heteken keresztül ez a kép üldözött. Akkor ébredtem tudatára, hogy Kínának sokkal nagyobb szüksége van a lélek orvosára, mint a test orvo sára. írni kezdtem. Abbahagytam az or vosi működést és író lettem.” Lu-Sin nemsokára a kínai irodalmárok élcsoportjába kerül. A Kuomintang ala pítása idejében a haladószellemű írókat szervezi és ő maga teljes mértékben Sun-Jat-sen elveit szolgálja. Azonban Csankajsek árulása után, amikor ez irtó- háborút kezd a sunjatseni elvek harco sai ellen, Lu-Sin, a forradalmi írók szer vének élére áll. Ezt a szervezetet nem sokára megszüntetik. De Lu-Sin harcát folytatja az árulás ellen. A lipcsei tár gyalás idejében, amikor Dimitrov, azt mondhatjuk a földgömb másik oldalán vádolja a hitleri fasizmust, Lu-Sin a hit leri fasizmus kártevő ideológiájáról ír, népével ismerteti a fasizmus veszélyét és lelkesen kiáll a harcoló Dimitrovért. A Kínában fellépő üldözési hullám el lenére népét lelkesíti, nem szűnik meg harcolni, sőt támad. Támad akkor is, amikor 1935-ben Csankajsekék öt hala dószellemű írót úgy végeztek ki, hogy élve eltemették őket. Üldözik őt, buj kálnia kell. Rejtekhelyéről azonban minden gaztettre reagál, az ellenállási mozgalom fáklyáit gyújtogatja, harcol a gonosztevő rendszer ellen, a kizsák - mányolóktól felszabadított egységes Kí náért. Az ő érdeme is, hogy a legjobb kínai írók mind átálltak a Kína szabadságáért küzdő tábor oldalára. Az ő érdeme is, hogy egy jelentős kínai író sem szolgál ta a reakciós Kuomintangot. Lu-Sin fá radhatatlanul segítette az írók fiatal nemzedékét és nemcsak irodalmi vona lon, hanem hazafias lelkesedésével is a nép jogaiért folytatott harcra hívta őket. De Lu-Sin legnagyobb érdeme az, hogy megteremtette a kínai irodalom haladó, forradalmi és realisztikus művészetének alapjait. Lu-Sin múzeuma nem nevezhető más nak, mint egyszerűnek. Volt lakásának néhány szobájában, a vitrinszekrények ben helyezték el azokat a dolgokat, ame lyek egész életében körülvették őt. A lakás úgy van berendezve, mint az ő életében. Könyvtárában ott láthatod a klasszikusok valamennyi művét és korá nak legjelentősebb műveit is. Egy külön könyvtárban saját művei nek példányain és a kéziratokon kívül megtalálhatók az idegen nyelvekből ál tala fordított művek éppúgy, mint a más nemzetek nyelvére lefordított Lu- Sin-művek. Lu-Sin egyik könyvét cseh nyelvre is lefordították. Nagy enciklo pédiájában, amelyben népével ismer tette az európai irodalmat, rábukkantam Neruda, Jirásek, Neumann, Olbracht, ča pek és Majerová neveire is. Távozom. A szűk Sen-Yu-Lu utcács kában a gyerekek régi ismerősként, ked ves barátként üdvözölnek. Rámmosolyog nak, karjukkal integetnek. Ez már nem kíváncsiság, itt már nem láthatók kí váncsi tekintetek. Érzem, hogy vala mit mondani szeretnének nekem, vala mi kedveset, barátságosat. Látom, hogy valamennyien meg szeretnék szorítani jobbomat. Lu-Sin emlékének adóztam, annak a harcosnak, aki népét a legsú lyosabb, legnehezebb időkben vezette, aki magasra emelte a szabadság zászlaját. És ezért barátaimmá váltak. Cej tien, kedves barátaim a Sen-Yu- Lu utcácskából. Cej tien — a viszontlá tásra!
