Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Szabómihály András: Nyikola Suhaj a betyár. Ivan Olbracht regénye
Nyikola Suhaj a betyár Ivari Olbracht regénye A nagy cseh realista író, Iván Olbracht ebben a regényében is a kapitalista tár sadalom elnyomottjainak életét, küzdel meit mutatja be. Nyikola Suhaj története / nyomán nem csak a kárpát-ukrajnai nép „sebezhe- tetlen“ hősét énekli meg, hanem ez a keret, melyen keresztül bemutatja az isten háta mögött élő nép életét és har cait az elnyomóik ellen. Bemutatja az őserdők és hegyóriások közt nyomorgó jobbágyok utódait, akik a „tatár kánok ukrajnai dúlásai, Józef Potocki úr ata- mánjainak és alvezéreinek korbácsa és akasztófái elől menekültek ezekbe a megközelíthetetlen hegyekbe“ és akik „a román bojárok, török pasák és ma gyar mágnások zsarnoksága ellen emel ték fel öklüket”. Olbracht a realizmus művészi eszkö zeivel kitűnően ábrázolja ezt a vidéket, melyet „a földgolyóban rejtőző hatalmas erők úgy összegyűrtek-hajlítottak-csa- vartak-gyúrtak, mint valami rossz pa pírdarabot, aztán fölnyomták őket a felhők közé“. A Kolacsavka völgye, és az egész őserdőkkel borított, hegyi lege lőkkel tarkított, völgyekkel, vízmosások kal, hegyi patakokkal szabdalt táj olyan mesterien van ábrázolva, hogy szinte ki lép a könyv lapjairól. Ezen a vidéken, ahol a hegyóriások késleltetik a reggelt, siettetik az estét, a gabona nem terem meg. Ide a tavasz csak későn köszönt be. „A kerteken és kunyhókon kívül, csak erdők és legelők vannak köröskö rül.“ Élni azonban itt is kell. Az embe rek kora tavasszal fogták a fejszét s elmentek Erdélybe, Galíciába fát vágni s júniusban tértek vissza. Akkor leka szálták a hegyilegelőket s vették a ka szát, mentek az Alföldre aratni. De ősz szel és télen sem lustálkodtak — fűrész telepeken dolgoztak, vagy fát tutajoztak. így élt a kárpát-ukrajnai nép a félfeu dális monarchiában. Azután jött a háború — a férfiak el mentek. Az otthon maradottak nyomo rogtak, — kevés volt a kenyér. Az asz- szonyok érezték, hogy most lenne szük ség a híres betyárokra, az Oleksza Dov- buszokra, az igazságos bosszúállókra, akik szeretik a szegényeket s nem kö nyörülnek a gazdagokon, Ebből a népből emelkedett ki Nyikola Suhaj, az új idők rebellise, az igazság védelmezője, s a sérelmek megbosszuló- ja. A világháború vérzivataraiban talál kozunk vele. ő is, mint a többi „zöld káder“, megelégelte a céltalan öldöklést s hazaszökik. A csendőrség elfogja s is mét a frontra kerül. Nyikola újra meg lép ... A csendőrséget megerősítik s fo kozott hajszát indítanak ellene. Azon ban a csapdában nem a „vad”, hanem egy vadász marad. Nyikola akkor vált Nyikola Suhajjá. Hegyen-völgyön át terjed a híre, s a nép Oleksza Dovbusz utódját látta benne. Annak a híres be tyárnak az utódát, aki szembe mert szállni az úri elnyomással a múlt száza dokban. A háborúra ráúnt nép számára Suhaj volt a csillag, a hős, az emberek vágyainak megtestesítője, aki dacol a hatalommal, otthagyja a lövészárkot s hazajön. Egész Kárpát-Ukrajnában nem akadt kunyhó, ahol ne adtak volna neki szállást, vagy megtagadtak volna tőle egy kanál kukoricakását. Nyikola nem volt rablógyilkos, ő szán dékosan nem ontott embervért. Ha go lyója néha mégis valakinek az életére tett pontot, akkor azt vagy önvédelem ből, vagy bosszúból tette. Nyikola a pénzt, amit a gazdagoktól elvett, szét osztotta a szegények között, őt nem a pénz utáni hajsza vezette a gazdagok megsarcolására, hanem a sérelmek égető tudata. A bosszú, a kizsarolt nép bosszúja égett minden csepp vérében. Az ő ellen állásában testesült meg az az ösztön szerű magatartás, amellyel a kiszipolyo zott nép harcolt társadalmi és nemzeti elnyomói ellen. Az új uralom támasza, a cseh csendőrség hatalmas hajszát indít ellene, mert megértették, hogy: míg Su haj dacol az elnyomók szuronyaival, ad dig nem tudják helyzetüket Kárpát- Ukrajnában megszilárdítani. Nyikola azonban minden erőlködés ellenére da colt a csendőrszuronyokkal. Védték őt a hegyei, a hatalmas őserdők homályba- vesző ösvényeikkel, a virágszőnyegekkel tarkított polanák s az ott éldegélő pásztorok. A csendőrség mikor látta, hogy tehetetlen Suhajjal szemben, más eszközökhöz nyúlt: nagy díjat tűztek ki fejére, remélve, hogy pénzéhes társai megölik,.. S valóban, számításuk be vált .., Nyikola Suhaj életét kioltotta a villanó fejszeél. — Nyikola Suhaj tör ténete — mint Olbracht írja — nem ak kor ért véget, mikor szíve megszűnt dobogni. Suhaj él ezekben a hegyekben,
