Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Andrej Bagar: Sangháj / Útijegyzetek Kínából
Lu Sin, a nagy kínai költő. Utcai cipész. „Üjtípusú” rűcsa. kíváncsi gyerekek zsibongó csapata em lékeztet itt Kínára. A Boundon, a volt külföldi koncessziós területen és a szé les körutakon az európai ember nem kelt feltűnést. Ott évszázadokon keresz tül megszokott jelenség volt. De a kínai negyedekben nem mutatkozott és azért ott éppúgy ma, mint a múltban érdek lődést kelt. Hasonló érdeklődést, mintha Károlyfalun végigsétálna egy csoport kínai. A gyerekek elkísértek egészen a Sen- Yu-Lu utcácskáig. Itt azonban megálltak és csak tekintetükkel követtek engem. Tekintetük komolyságot és tiszteletet, szomorúságot, de elégtételt is sugárzott. Egész pontosan felmérték, hogy ki va gyok és miért jöttem negyedükbe. Ba- rátjaik sorába soroltak és ha egy pilla nattal azelőtt viszonyuk hozzám az ide gen európai iránti viszony volt, — ami kor befordultam a Sen-Yu-Lu utcács kába, a közömbösnek jellemezhető vi szony a barátság és rokonszenv érzésévé változott. Már pontosan tudták, hogy baráti államból baráti szándékkal érkez tem. Tudták, hogy a Sen-Yu-Lu ut cácska 9. számú házát keresem fel. A 9. számú házban élt az elmúlt évek ben és halt meg Lu-Sin a tanító, har cos, költő és író. Sokan Kína lelkiisme retének hívják. Mások, hogy a kínai irodalomban betöltött szerepét és jelen tőségét érthetővé tegyék számunkra, egy szerűen ezt mondják: „A kínai Maxim Gorkij.” És Kína valamennyi kultúrhá- zában, könyvtárában, könyvkereskedé sében arcképét ott láthatjuk Maxim Gorkij képe mellett Szeretek gyermekjátékokkal teli vit rinek előtt állni. És mindig nyomasztó érzés fogott el, ha ilyen vitrinekben több volt a könyv, mint a játék, hogy ezzel már az újjszopás időszakában kihang-
