Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Jankovich Imre: Szovjet képzőművészeti kiállítás Bratislavában
A kiállítás legnagyobb képe a hatalmas 4x6 méteres vászon, amelyet Jefamov több szörös Sztálin-díjas művész vezetése alatt festett egy fiatal művészekből álló kollektí va: Dudnyik, Kugacsev, Makszimov és Cyplakov. A kép 1949-ben született és megörökíti a Moszkva alapításának 800-ik évfordulóján tartott ünnepségek legkiemel kedőbb eseményét, a Lenin-rend átnyújtá- sát. A kép különben Moszkva legkiválóbb dolgozóinak közös arcképe, mélyen pontos élethűséggel vannak megörökítve a város híres művészei, tudósai, munkásai, mérnö kei. A kép eseményé a Kreml egyik termé ben játszódik le, amelynek architektúrája szintén rendkívüli hűséggel és anyagszerű séggel van megfestve. A kompozíció ki egyensúlyozott, ami nagyon nehéz festői feladat az Üyen tömegjelenetnél, amelynek szereplőit arcképfestészeti hűséggel kell meg festeni, mivel dokumentumnak van szánva Moszkva város részére. A kép formai egy ségét kissé megbontja a mennyezetről lógó hatalmas két csillár, amely egy kissé elvon ja a figyelmet a kép főcselekményétől. A szerzők azonban valószínűleg még az em lített hiány dacára sem akartak lemondani az adott környezet következetesen pontos ábrázolásáról. A kép rendkívül plasztikus, perspektívája mélységét fokozza a háttérben nyitott ajtón keresztül látható előcsarnok hideg levegője. A polgárháború éppenúgy, mint a Nagy Honvédő Háború, sok olyan témát nyújtott a szovjet festők számára, amelynek meg örökítése és pszichológiai elemzése szinte morális kötelességgé vált. Az intervenciósok ellen folytatott harc epizódját örökítette meg a szocialista realista festőművészet egyik legkiválóbb előharcosa: Grekov Mitro- fan Boríszovics, aki a kiállításon „Tacsanka“ című képével szerepel, amelyben rendkívüli dinamikával örökítette meg a harci szenve délyt. Puzyrkov képe „A tengerészek partraszál lása a Fekete tengeren“ kifejezi azt a pá ratlan elszántságot, amellyel a szovjet ten gerészek nemcsak az ellenséggel, hanem a tomboló természeti erőkkel is szembeszáll - nak. A genre festészetnek döntő szerepe van a szovjet képzőművészetben és egyáltalán a szovjet társadalmi életben, ahol nagy feladat jut számára a szovjet ember eszmei és esztétikai nevelése terén. Témaköre rend kívül széles, bemutatja a szovjet nép éle tének legkülönbözőbb oldalait, — a munkát, a békeharcot, a szovjet család életét, a fia talságot, szerelmet és még sok-sok mást, ami mind a szovjet valósághoz tartozik. A gen- reképek'ben találunk elbeszélést, lírát, drá mát és humort. A téma ennél a műfajnál kimeríthetetlen, hiszen a fejlődő szovjet „A munka győzelme“ V. M. Szokdov bronzszobra élet mindig új és új alkalmat nyújt. A gen re festészet rugalmassága elvitathatatlan, hiszen majdnem egyszerre születik korának eseményeivel. Éppen ez a tény teszi alkal massá arra a nevelő küldetésre, amelyet a szovjet kul túréletben 'betölt A genne festészetet nagy tökéletességre vitték a iríult század orosz realistái, akik fölismerték a mindennapi élet festői szép ségét. Művészetükkel mindig népük érdekei mellé álltak, akkor is, sőt leginkább akkor, amikor éles szatírával ostorozták társadalmi rendszerük igazságtalanságait. Az általuk megalapozott tradícióból merí tettek a mai szovjet művészek. A különb ség azonban a két generáció munkája kö zött mégis az, hogy míg a múlt század gen- reképeí legtöbbször pesszimista hangulatúak és leginkább az élet negatív oldalát mutat ják, az új szovjet művek, tele vannak opti mizmussal, napsugárral, az élet szép olda laival. Ez a tény azonban nem véletlen,
