Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Jankovich Imre: Szovjet képzőművészeti kiállítás Bratislavában
hanem a társadalmi rendszer változásának logikus következménye. Míg a múlt század művészei mesteri tökélyt értek el a szatírá bán, amely ostorozza a félfeudális orosz tár sadalmi rendszert, — a szovjet genre fő feladata támogatni a szovjet társadalmat a kommunizmus felé vezető úton. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a szatíra hiányozna az új szovjet festészetből, hiszen ennek is je lentős szerepe van az előforduló hibák el távolításában. Nagy sikert értek el ebben a műfajban a legfiatalabb szovjet művészek. Komjejev „Iskolások a koncerten“ című képe éppúgy, mint a „Sztahanovista tapasztalatok kicseré lése“ Levitantól diplomamunkák, melyek a leningrádi képzőművészeti intézetben ké szültek. A forró, remegő levegőjű nyarat, a vidám aratási hangulatot ábrázolja Mylnyikov „A béke földjein“ című képe, míg Plasztov műve a csépléssel foglalkozik. A kompozíció rendkívül élénk, mindenből csak a lényeget fejezi ki. A képen a legfőbb szerepet ját- sza a napsugár, amelynek segítségével mes- téri módon van kifejezve a cséplés atmosz férája, a tikkasztó hőség, a cséplőgépből szálló por. A genre és portré egyesítése Geraszimov műve, amelyben négy kiváló idős szovjet festőművészt ábrázol beszélgetés közben, barátságos, intim környezetben. A kép egé szen természetes genre hangulatú, ami szükséges is a csoportportréknál, hogy sike rüljön megragadni azt a légkört, környeze tet, amely az ábrázolt személyek jellemé nek, foglalkozásának leginkább megfelel. A csoportportré és a genre között mégis az a különbség, hogy míg a genre általános személyeket, típusokat mutat életszerű kör nyezetben, a csoportportré konkrét szemé lyekből állítja össze a kompozíciót. A cso portarcképnek az összes genre-tulajdonsá- gók mellett az arcképfestészet tulajdonsá gaival is bírnia kell, tehát pontosan kell megörökítenie az ábrázolt személynek mind fizikai, mind jellemrajzát. A szovjet portré nagy tökéletességre emelkedett Gricaj, Jefanov, Kotljanorov, Sztavickij, Makszimov, Szudakov és Scser- bakov munkáiban, akik monumentális fel adatot tűztek ki maguk elé, amikor nekilát tak a Szovjetunió legnagyobb tudósai galé riájának megalakításához. Mintegy beveze tésül az arcképgalériához egy hatalmas kompozíció, a szovjet tudósok kőzete arcké pe szolgál, amely munka közben mutatja be a Szovjet Tudományos Akadémiát. A képen megörökített tudósokról aztán külön- külön is készítettek arcképeket, amelyek közül néhányat a mostani kiállításon is láthatunk. Ezek a művek formailag egészen önállóak, függetlenek a közös kompozíció tól. eszmeileg azonban szorosan össze van nak kapcsolva. Kölcsönösen egészítik ki egymást és egy nagy képzőművészeti egy ségnek tagjai. Az egyes arcképek megvilá gítják a részleteket, mélyebben hatolnak az ábrázolt tudósok pszichológiájába, mint az a közös kompozíción lehetséges. A. V. Top- csev arcképe, amelyet Jefanov festett, egyi ke a legsikerültebbeknek. A kép szinte él, a néző elfelejti a 'képet képzőművészeti szempontból elemezni és inkább az ábrázolt személy jellemét tanulmányozza. Igazi mes teri színvonalat ért el K. Makszimov A. M. Tjerpigorev akadémikus portréjában. A kép precíz tökéletességgel van kidolgozva, meg lepő a forma, a csodálatos kolorit és a tar talom teljes összhangja. Ez a kép nyugod tan sorolható a művész legtökéletesebb al kotásai közé. A számos jó arckép közül ki emelkedik még J. P. Kugacs müve, amelyet Szmimovról festett. A képen egy idősebb munkás ül, akinek arcvonásairól első pil lanatban leolvashatjuk jellemét,. harcos, dol gos múltját. A kiállításon gazdag tájkép-kollekciót lát hattunk, amelyből megismerkedhetünk a Szovjetunió legkülönfélébb országainak szép ségeivel és hangulatával. Elragadok Gricaj képei, aki művészetét az orosz klasszikus tradícióra alapozza, különösen mély hatást kelt „Zsiguli viharos nap“ című képe kü lönös hangulatával, a táj viharelőtti atmosz férájának hű kifejezésével. A karéi iái táj hideg fenségét ábrázolja Romadin „Tavasz Karéliában“ és „Tavasz északon“ című mű veiben. A Balti-tenger kikötőinek zord-ro mantikus szépségét Uutmaa Richard észt művész ábrázolja. Finom ízléssel vannak megfestve a budapesti születésű Grabar művei, a „Téli napsütés“ és a „Nyírfasor“. A 92 éves Baksejev, aki még a múlt század nagy festőgenerációjából származik és egy kor Rjepinnel és Surikowal szerepelt együtt a Peredvizsnyikok kiállításain, a je len tárlaton két képpel van képviselve: „Nyírfaerdő“-vel és a „Távozó darvak“-kal. Meglepő az a fiatalos frisseség, az a költői finomság, amely műveiből sugárzik. Az orosz, ukrán, észt, kirgiz, üzbég, ör mény, grúz művészek képeikben mind ha zájuk szépségeit magasztalják és így egész ben véve a kiállítás egységes képet nyújt a szovjet föld kimeríthetetlen szépségeiről. Ha a szobrászat nincs is olyan nagy
