Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Fábry Zoltán: Márton elindul (Egri Viktor regénye)
munkás egy trilógia hőseként földünk tör ténetének máig érő hordozója lesz. Merész vállalkozás. A regény kompozíciója, sikere egyetlen egy alakon fordul meg. Ennek az egy figurának vonatkozásain és vonzásain múlik minden: mi hat rá, mit vonz és mit taszít, író ezt az alakot többé nem nézheti, nem mozgathatja kívülről: azonosulnia kell vele. Jelen esetben a munkás személyén át, mint mozgató erőn, mint szlovákiai történelmet összegező és feltáró tényezőn át. Miután Egrinek ez az azonosulása időben nem esik egybe Márton fellépésével és eszmélésével, az író csak vissza vetítéssel, utánérzéssel dol gozhat. Ez persze kell, hogy zökkenőket és töréseket vonjon maga után. Ilyenek pél dául a mából visszavetített frazeológiai elcsú szások: „Az ember elértéktelenedik, önma gának selejtje lesz“, vagy: „csavargásod za varja a termelés menetét“. így akkor még nem beszéltek. A pedagógiai elsődlegesség ugyanakkor a történelmi mondanivaló egé szét próbálja felölelni; jaj, csak semmi lé nyegeset ki nem hagyni! Ez a mindent fel használó és regénybe zsúfoló akarat, a tör ténelmet egész terjedelmében regisztráló igyekezet megbontja a regény egységét, az író más hangon, más fekvésből beszél, ki tér, elkalandozik, annyira, hogy néha még negatív rekvizitumokhoz is nyúl. Egri felso rolja, hogy annak idején például mit nem tudhatott Márton, mert „nem olvashatta ezt“, „nem olvashatta azt.“ Ha nem olvas hatta, akkor nincs .róla mit beszélni, miután hősünkre nem hathatott. Regényben ilyen „hátha“ és „volna“ kilengések visszaütnek. A regény különben Egri mértéktartó fe gyelmét dicséri: nem dolgozik angyalokkal és ördögökkel, csak azért, mert az egyik munkás és a másik kapitalista. Embereket rajzol és szituációkat teremt megejtő irás- műveszettel, színesen és vonzóan. Néha túl- színesen, elnagyoltan, ami aztán bántón visz- szahat. Amikor Márton az árvaházba kerül, esténként a lefekvésnél lassan mindegyik elmondja elárvulása, a szülőhalál történetét. És itt ezek a gyerekemlékezések egymás után gyilkosságokban csúcsosodnak: „Szülőt és otthont alig ismerő számkivetett gyer- meklelkek... esténként vérben és gyászban lobogó tragédiákban úsztak“. Ez már túllé pi a határt... A regényszínezés legfonto sabb kelléke a szerelem. Szocialista regénye ink nagy mínusza, hogy a szerelmet hideg lelősen kerülgetik. Egri jólesően szakít ez zel az embertelen gyáva gyakorlattal és ha kissé sablonszerűén is, de majd minden fe jezetre jut egy-egy szerelmi kaland, hogy az utolsóban, mely különben a „Szerelem“ cí met viseli, megtalálja Márton igazi párját, sorsosát. Sas Andor Egri regényéről írt kritikájá ban felveti a kérdést: nem túl lassú-e a főhős fejlődése? Ügy hiszem, Egri eltalálta a fejlődés menetének pontos ütemét. A rea litás, a hitelesség nem kívánhatja és nem bírjá az „adjál uram, de mindjárt“ betelje sülést. E síkon minden fejesugrás megbosz- szulja magát. Elég, ha itt Aczél Tamás re gényének (A szabadság árnyékában) elna gyolt és elrontott Marianne figurájára uta lok, ahol a kommunizmusbaérés alapnélküli rapszódikus lendülete papirosalakot eredmé nyez, akit az író irreálisan könnyítő hop- hoppal vélt átsegíteni a holtponton. A lassú és hiteles érés ugyanakkor egy másik és eddig eléggé nem méltányolt regényben ma gasodik iskolapéldává. Thury Zsuzsa regé nyére gondolok (Egy fedél alatt), melynél e tekintetben jobbat, maradandóbbat és meggyőzőbbet magyar nyelven alig írtak ... Minden a hős emberi hiteién, a valószerűsé gén mú'lik. E vonatkozásban Egri Mártonja majdnem hibátlanul lendült át a holtpon ton, mint a kiérettség, teljesség és össze gezés jó példája és regény lesz, továbbvivő, továbbfolytatható. A regény, mint szociológiai jelenség, egy ben és egyszerre lesz társadalmi és irodalmi fokmérő. Ahol nincs regény, ott még nem beszélhetünk irodalomról. Az első republi- kában már jócskán voltak költőink, az első novelíáskötetek is feltünedeztek, de regény csak 1924-ben jelent meg. És ezt az első re gényt (Rácsablakos ház) Egri Viktor írta. Első kísérlet^volt ez, de maga a szloven- szkóí magyar regény, mint teljesség és ösz- szegezés, nem íródott meg. Most új éltünk első regényével újra Egri Viktor jelentke zik: a szlovenszkói regényt akarja megírni három kötetben. Egri nagy fába vágta fej széjét: adósságot akar törleszteni, létünk re gényérettségét bizonyítani. Az indulás biz tató, a hős „kemény ember“ és ennél is több: etikus ember, erkölcshordozó. „Minden ember annyit ér, amennyit másokért tenni képes“: ez, ennyi Márton életének háború utáni értelme. És ez sok, ez bíztató. Ez a Márton a közösség hasznára le tudja von ni a múlt tanulságait és így hordozója le het a jövőnek. „Boldog az, aki a maga he lyén áll és valamit tesz a jövőért“: aki így beszél és eszerint cselekszik, az példa le het, tanulság és összegezés: szociális élet valósága, hőse és regénye. Fábry Zoltán
