Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Méry Ferenc: Tavasz kétezer négyzetméteren
kétezer négyzetméteren Azt szokták mondani, hogy a jó hír szár nyakon jár. Ez így is van. De még ennél is gyorsabban, s talán szélsebesen terjedt el a hír a környező falvakban a vágfarkasdi kertészek ügyességéről, s nagyszerű munká járól. Vágfarkasdon mindenki tudja, hogy a szövetkezet kertészei már február utol só napjaiban nagyon sok friss salátát adtak a piacra. Bizony, egész teherautó megtelt, amikor a melegházak előtt a haragoszöld salátát felrakták. Ez pedig még sem lehet kevés, ha teherautó kell hozzá. Tán több is volt az tizenötezer fejnél. A vágfarkasdi kertészek jó hírneve elju tott Bratdslavába is. Hisz a városi dolgozó nak, aki csak a piacon jut hozzá a friss zöldségfélékhez, nagyon jól esik, ha az egy hangú téli kosztolás után szemébe ötlik a vendéglői étlapon: „Rántott sertésszelet, friss fejessalátával.“ Ha kedveled a zöldségfélét, bizonyosan duplát kérsz, még a húsból is. Jó étvággyal hozzálátsz az evéshez és aka ratlanul is eszedbe jut egy nóta: „Három bokor saláta, kisangyalom..Minden 'bi zonnyal elismerőleg gondolsz azokra az ügyes kezekre, akik ezt ültették, ápolták, kapálgatták, gyomlálgatták, s a hosszú, hi deg téli éjtszakákon nem egyszer megóvták a fagytól. Mert a március elejei saláta nem olyan „szabadégalatti“. Bizony sok fáradsá got, áldozatos munkát követel, míg a téli saláta eljut a piacra. De miért ez a nagy hírverés, — mondhatná valaki, — hisz ter meltek a farkasdi kertészek a múltban is salátát. Persze, hogy termeltek. Messze kör nyéken ismert vdlt nemcsak a farkasdi sa láta, hanem a farkasdi „óriás“ vöröshagy ma, az ízletes zöldpaprika, a vérpiros para dicsom, a finom uborka és az ízletes sárga- vagy vörösdinnye. Munkát szerető, kertész kedő nép lakja Farkasd községet. Még a ti zedik faluban is azt beszélik és úgy tudják, Kőrös Dávid öntözés közben.
