Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
Fričnek ez a megnyilatkozása is mutatja, hogy a reakciós hatalmak szövetsége, az in tervenció veszélye a cseh-magyar viszony ban változást hozott. A cseh radikálisok a magyar nép függetlenségi harcában saját szabadságuk támaszát látták. Az interven cióval szemben azonban nemcsak segítsé get vártak a maPvar nép harcától, hanem igyekeztek is — amint tőlük tellett — meg akadályozni az intervenciót. Ez fontos fel adata volt 1849 februárjától a cseh radi kálisoknak. „Lázas és bizony lóhalálban fo lyó előkészületeinknek pedig az volt az egyetlen és fő, s meg kell vallani, kétség- beesett célja, hogy valamennyi egyaránt fenyegetett nemzet egyesített erőivel min den áron megelőzzük az orosz segítséget, melyben nemcsak minden szabadongondol- kodó ember sírját láttuk, hanem valameny- nyi létének alapjaiban veszélyeztetett közép európai nemzet pusztulását is, ha a cári ezredek átlépnék egyszer a Kárpátokat.“ Fric elfogatása után az intervenció meg akadályozásával kapcsolatban a vizsgálóbíró kérdésére azt válaszolta, hogy feladatuk az volt, hogy betörve Lengyelországba, erősít sék az ottani forradalmi elemeket és lehe tetlenné tegyék a cári intervenciót, amely- lyeí szemben a népek körében általános félelem uralkodott. Jellemzően mutat rá egy külföldi lap 1849 május 3-i prágai levelében az intervencióval kapcsolatban megváltozott magvar-cseh viszonyra. „A magyarok által kivívott győzelmek a lakos ság egy osztályában itt nagy örömet és re ményt keinek, míg az orosz intervenció elkeseredést vált ki. A lőpor már csak a ki robbanás alkalmas pillanatára vár a vörös- saDkás szláv diákok között, akik a németek kel most létrehozzák az entente cordiale-t.“ A radikálisok a sajtóban is kifejezésre jut tatták az intervenció elleni állásfoglalásu kat. A Pražské Večerný List május 3-i szá mában é’esen szembefordult a cári interven ció szükségességét indokoló kormány lappal. A szabadság elleni utolsó csapás „az inter venció és mi undorral fordultunk el ettől az úi szövetségtől, amelyet a népek elnyomá sára kötöttek meg..„az önkénvuralkodő cár eddig még öntudatlan tömeggel lépi át a határt, hogv megássa az európai szabad ság nagy síriát“. Nemcsak a magyar sza badságharc elnyomásáról van szó, hanem „minden szabadságmozgatom megfojtásáról“. Az intervenció elleni harcban Bakunin a szlávokhoz írt második felhívásának is sze- reü jutott. Bakunin ezt a második felhívást 1849 március első napjaiban írta nem sokkal azután, hogy a cári esaoatok intervenciójá ról szóló h'rek először felmerültek. Bakunin e brosúrájában az osztrák abszolutizmus és a reakció elleni harcra hívja fel a szláv nemzeteket: „Föl szlávok! Az orosz seregek itt vannak. E seregek osztrák területekre léptek. Nem az orosz nép küldte őket, hanem az orosz cár, nem azért, hogy Nektek a szabadságot hozzák, nem azért, hogy Vele tek együtt elnyomóitok ellen harcoljanak, hanem azért, hogy Benneteket szolgasorsba döntsenek. Nem mint szláv testvérek jönnek hanem mint az osztrák császár szövetsége sei.“ Az osztrák császárok — írja Bakunin — a szlávok ősellenségei voltak. Az alatt a hosszú idő alatt, amióta az osztrák dinasztia a szlávok felett uralkodik, semmi jót nem tett a szlávokkal, csak elnyomorította, elnyomta, rabszolgaságban tartotta őket. A szabadsá got 1848-ban a népeknek nem a császár ad ta, hanem a népek vívták ki maguknak. Nem igaz, hogy az osztrák kormány „atyai érzelmekkel“ viseltetik a szlávok irányában, A forradalom előtt is ez a kormány vob uralmon, segíthette volna a szlávokat, de nem tette. Hiába követelték jogaikat a né pek a dinasztiánál, amikor az hatalma tel jében volt, meg sem hallgatta őket.“ A felhívás ezután nyíltan és teljes vilá gossággal leplezi le az osztrák abszolutizmus népeket egymás ellen uszító politikáját. Majd rámutat arra, milyen képmutató és aljas eszközökkel vezette félre a reakció a nyílt és becsületes, egyszerű emberek mil lióit. Mit tett közben a reakció? — teszi fel a kérdést a felhívás. Összeszedte erőit, Krakkót, ^ Prágát, Bécset, Lemberget bom- báztatta és lövette, már a nagyurak ujjong tak, hogy ismét elérkezett az idejük és a népeket megint rabszolgaságba hajthatják. Először a magyar szabadságharcot akarták leverni, azután a szlávokat. „Csak egyet hagytak ki ezek az urak bölcs számításuk ból: egy szabadságszerető nép csodás ere iét. Az egész osztrák hatalom és vele együtt a reakció valamennyi terve egészen várat lanul hajótörést szenvedett a magvarok kétségbeesett ellenállásán. A • magvarok megmutatják nekünk ma. hogy mire képes egy nép, még hozzá csak egy kis nép, és hogyan kelT cselekednie, ha elhatározta, hogv kiharcolja magának a szabadságát. A magvarok fö1 tárták az osztrák uralkodó- ház tehetetlenségét, ezzel a hősi küzdelem mel megmentették magukat és Ausztria ösz- szes többi népét a szolgaságtól. — és aki ma a magvarok ellen van. az az egész em beriség ellensége, ellensége a saját sza badságának.“ A megvert császár nedig segítségül hívta az oros£ cárt. Bakunin a továbbiakban a cárizmus önkénvura1máról szól és rámutat arra a veszedelemre, amelyet a cár csapa tainak „segítsége“ ie’ent a szlávok számára. Figyelmezteti a szlávokat, hogy ne tekint sék az orosz cárt a szlávok megmentőjé- nek. Minden veszély közül a legnagyobb fenyegeti most a szlávokat. De nem kell félni és rettegni,, hanem fel kell venni a harcot a fenyegető veszéllyel szemben fegy veresen. És ebben a küzdelemben szövet ségre kell lépni a magyarokkal és el kell kergetni a szlávok áruló vezetőit, Jellasi csot, Rajacicot, Palackyt, Braunért és má sokat. Ez a felhívás nagy erővel, lendülettel je löli meg a szlávok előtt a feladatokat. Ba kunin tevékenvségének ebben a szakaszá ban látta, mit kell tenniök a szláv népek nek az európai forradalom érdekében. Meg
