Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
győző erővel leplezi le felhívásában a két színű, aljas, népek szabadságára törő oszt rák abszolutizmus politikáját és az osztrák reakció méltó szövetségesét, az önkényural- kodó cárt. Nem kíméli a kiáltvány az elnyo mó hatalom cinkosait, a szlávok reakciós vezetőit sem. Helyesen veti fel a reakció szövetségével szemben a szabadságért har coló magyar néppel való összefogás fontos ságát. Bakun in kiáltványa Csehországba is elju tott. A felhívást azonnal elkészülte után a Straka testvérek cseh nyelvre fordították, majd Lipcsében német és cseh nyelven nagy példány számban került kiadásra. A csehnyelvű kiáltványok gyors terjesztésével Bakun in a Straka-testvéreket, a német nyel vűekével pedig a szász demokratákat bízta meg. A németnyelvű felhívást azután a Dresdner Zeitung 94. számában április 20- án le is közölte. A cseh példányokat és a német példányok egy részét Straka Žitavá- ra szállította, ahonnan illegálisan került át a cseh-szász határon. Ezenkívül postán is terjesztették. így Schlechta jičini jogász postán kapott néhány brosúrát, közöttük Bakuninét is. A hivatalok azonban résen voltak és a terjesztett brosúrákat lefoglal ták. Az államügyészség a helytartótanács felhívására április 27-én vádiratot is adott ki Bakunin ellen veszélyes proklamációk terjesztése miatt. Ugyanezen a napon a prácheni kerület is körlevélben hívta fel a helyi hivatalokat, hogy nagy figyelemmel kutassák fel az „izgató“ brosúrákat, amelye ket postán és házalókereskedőkön keresz tül terjesztenek. A talált kiadványokat azonnal foglalják le. E tények is mutatják, hogy a szlávokhoz írt második kiáltvány támogatta az intervenció és az abszolutiz mus elleni harcot. A cseh liberális burzsoázia a cári inter vencióval kapcsolatban ismét világosan lát hatta politikájának súlyos hibáit, ellent mondásait. Ezért a liberális burzsoázia kö- -rében is tapasztalhatunk bizonyos aggodal mat az intervencióval kapcsolatban. K. Hav líček Borovský helyteleníti, hogy a kormány az orosz cár segítségét kérte. „Amitől már régóta féltünk, ami bennünket mint távoli veszélyes szörnyeteg rémített, valósággá vált: a kormány segítségül hívja az oroszo kat a magyarok ellen.“ Az intervenciónak ez az elítélése a cseh liberális burzsoázia részéről csak szavak ban történt, a gyakorlatban e megállapí tást tettek nem követték. Sőt az interven cióval kapcsolatos állásfoglalás is tükrözte a liberálisok ellentmondásos politikáját. K. Havlíček Borovský idézett cikke nem fo gadja el a kormánylap indokolását a cári intervencióval kapcsolatban. A kormány fél kimondani az igazi okot — így érvel Hav líček — és pedig azt, hoev nem bízik a nemzetekben. Ez eddig helyes is lenne, ha ennek az alapján azt állaoítaná meg. hogv nincs más út, mint a konnánnval való szembefordulás útja. Havlíček azonban nem ezt a következtetést vonta lg. Ha a kormány kifejezésre juttatta volna, hogy hibát kö vetett el az oktrojált alkotmánnyal kap csolatban — írta cikkében Havlicek — és kijavította volna azt, akkor az osztrák bi rodalom nemzetei a kormány mellé álltak volna a veszély órájában. „De a kormány ehhez hasonlót nem tesz, nem akar lekö telezettje lenni a nemzeteknek, nehogy há lásnak kelljen érte lennie, nem akarja visszaszerezni a nemzetek elveszett bizal mát, nehogy ismét valamit adnia kelljen...“ Ezért támaszkodik idegen hatalomra, ide gen szuronyokra. Havlicek ebben a cikkében elismeri a cá ri beavatkozás veszélyének súlyát, látja azt is, hogy az intervenció a csehek ellen is irányul, azonban nem képes levonni az egyedül helyes következtetést, azt, amit a radikálisok már olyan világosan láttak: kö vetkezetes harcot kell folytatni az abszolu tizmus ellen. Nagyjában-egészében ez volt Rieger nézete is, aki május 11-én Párizsból a kö vetkezőket írta: „Az a háború, amely most Magyarországon folyik, a reakció jelét vise li magán, mert a kormány nem akarva se gítséget keresni a magyarok ellen saját nemzetei, nevezetesen a szláv nemzetek között, hogy ezért ne kelljen nekik sza badságot adni — inkább szövetséget kötött az orosz abszolutizmussal.“ A cseh konzervatívok álláspontja azonban ettől is különbözött: ők nyiltan dicsőítet ték a kormány lépését és a hangulat ellen- súlyozására sajtójukban azt igyekeztek bi zonyítani, hogy a cári intervencióra szük ség volt. A Wlastimil egy vezércikkében így érvel: A magyarországi hadihelyzet a „felkelőknek“ kedvezett. Hibás az a fel fogás, — írja — hogy Csehországban van elég katona, azokat kell a magyar harctérre vinni. Van e kérdésnek egy másik oldala és a Wlastimil szerint ezt kell elsősorban figvelembe venni. Ha Csehországból elvi szik a katonaságot, ki biztosítja a rendet és erre pedig napról-napra nagyobb szükség van a „felforgató párttal“ szemben, amely egyre nyíltabban lép fel. Ugyanígy szük ség van Olaszországban is a katonaságra, a többi országrészekből sem lehet elhozni a helyőrségeket a biztonság érdekében. Ez edd’g őszinte és nyílt állásfoglalás, amely mutatia, hogy a cseh konzervatívok az ab szolutizmus nyilt védelmezői voltak. — Nem helyes -új bevonulásokat sem eszkö zölni — és itt a reakció felölti képmutató ábrázatát — azért, hogv ne kelljen a fiata loknak a családiukat elhagyni. (Amikor a kormány elrendelte az erőszakos katonaállí tást, akkor nem fáit a cseh konzervatívok szíve a bevonuló újoncok miatt!) Mindezek után tehát nem maradt más hátra, mint a cár segítségül hívása. A továbbiakban a cikk azt igyekszik bizonyítani, hogv az inter venció nem fenvegeti a szabadságot. Hely telennek tartja azt, hogy vannak, akik a kormány m;nden lépésében merényletet lát nak a szabadság ellen. A kormány nem olyan rövidlátó, hogv egyetértsen azzal,
