Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
ami a szabadság elvesztésével jár. A kor mány tagjainak „több esze“ és tapasztala ta van, „mint a mi hangoskodóinknak, akik a kormány minden lépésében a szabadság megsemmisítését látják gyakran minden ok nélkül és éppen ezért állandóan a kormány ellen foglalnak állást és semilyen lépését, még ha az számukra hasznos is, méltányol ni nem hajlandók. Minden okos embernek el kell ismerni a magyarországi orosz be avatkozás szükségességét, ha nem akar vak hoz hasonlítani, akit mindig másoknak kell vezetni, és aki nem tudja, hogy hova kísé rik. Az, aki a rendet és a nyugalmat sze reti, nem lesz olyan ostoba, hogy erről az intervencióról úgy beszéljen, mint sokan közülünk...“ Egy későbbi cikkében a Wlastimil elret tentő példaként közli a magyar szabadság- harc hősi felhívását az intervenció ellen és vitába száll a kiáltványnak azon megálla pításaival, ^ amelyek bizonyítják, hogy a magyar nép a többi népek szabadságáért harcol. Ezzel kapcsolatban gúnyos meg jegyzéseket tesz, kihangsúlyozva azt, hogy a magvarok a szlávok elnyomói. E két cikk mutatja, hogy a cseh reakció teljesen azonosította magát az osztrák abszo lutizmus politikájával és annak maradékta lan kiszolgálóiává vált. E cikkek mutatják, hogy a reakció nem átallja használni a cseh nép félrevezetésére a legaljasabb eszközö ket sem. a kéomutatást, a nacionalizmust, a radikálisok elleni vádaskodást. Közben azon ban önmagát leplezi le. E cikkek világosan beszélnek. A cseh konzervatívok nemcsak a szabadságukért harcoló népek, de saját népük ellenségei is. E cikkek azonban még egv tényre mutat nak, amely nem kevésbbé fontos számunk ra. A radikálisok számottevő tényezőivé vá’tak a cseh nemzeti mozgalomnak, akik ellen a reakció ismét bevetette arzenáljának aljas, hamisnál hamisabb fegyvereit. Az osztrák abszolutizmus nagymértékben megerősödött a cári beavatkozással és ez csökkentette a csehországi felkelés sikerét, A helyzet tehát kedvezőtlen volt. Ennek e1 len éré Bakunin április végén és május e’eién sürgető leveleket és megbízottakat küldött Csehországba. Bakunin rendszeres levelezésben állt a Straka-fivérekkel, aki ket ugyancsak sürgetett az előkészületek fokozására. A drezdai felkelés kitörése után azonnal, május 3-án írt levelében megbí zottait és a cseh radikálisokat arra buzdí totta, hogv a lehető leggyorsabban kezdjék meg a fe’kelést, Még április végén August Röckl szász forradalmárt is rábeszélte, hogv Prágába utazzék a felkelés azonnali megkezdését követelő üzenettel. Természe tesen ezek a sürgető követelések nem se gítették elő a fe1 kelés sikerét. Nyilvánvaló, hogv a felkelés előkészítése komoly szer vezési munkát igényelt és ez semmiképpen sem vn’t kielégítő. Ehhez hoz?á kdl szá mítanunk azt is, hogy a felkelés kitörésének különböző időpontjai is bizonytalanságban tartottak a radikálisokat. A felkelés sike rét veszélyeztette az is. hogy a Friének ígért pénz, amit Bakunin Strakáéknak írt leveleiben ismételten megígért, sőt úiabb ígéretekkel toldott meg — elmaradt Május elején tovább folytak az élőké szülétek. 11-én Stn^movkán a diákok mulat ságot akartak rendezni, amelynek az lett volna a feladata, hogy a diákbizottság se regszemlét tartson a je’enlévők alapján és megállapítsa, kikre számíthat. Erre azon bán már nem kerülhetett sor, mert az e’ő készületeket egv napDal korábban lelep'ez ték, a részvevőket letartóztatták. — Köz vétlenül a letartóztatások előtt is foMak készülődések, egyrészt fegvver- és lőpor szerzés, másrészt pedig a vidékre még az utolsó pillanatban is mentek kikü'd^ttek Mindez azonban már m'tsem vá’tozta tott a felkelés kimenetelén. A meg erősödött ellenforradalom lecsapott a ra dikálisokra. Május 9-én éiiel 11-kor a katonaság megszállta Prága fontosabb oont- iait és utcáit és a stratégiailag ieíentős he lyeken ágyúkat is állítottak fel. Ugyanek kor megindulták a letartóztatások is, a felkelés elkészítésiben részvevőket, a cseh radikálisok színe-virágát elfogták. Prágá ban ismét bevezették az ostromállapotot, megindult a végnélküli vizsgá’at és az el lenforradalom sorozatos intézkedésekkel gondoskodott arról, hogv csV^han e'foitsa a januárban megindult bátor eľenállást. Mielőtt ezekre az intézkedésekre ráté rünk, meg kell vizsgálnunk a liberális bur zsoázia viszonyát a májusi felkeléshez. Amint a liberálisok szembefordultak a ra dikálisok abszolutizmus elleni harcával és a magyar szabadságharc iránt megnyilvá nuló rokonszenwel; éppúgy állást foglaltak a lelep’ezett felkeléssel, illetőleg annak elő készítésével szemben is. Havliček kifejezte a liberálisok álláspontját, amikor azt fejte gette, hogy a kormány támogatja a „de struktív“ pártok törekvéseit (vagyis a ra dikálisok e’őkészü Jeteit) „csakhogy velük együtt aztán elfoithassanak minden szabad ságot“. A liberálisok tehát a szabadságért való harcot hangoztatva fordultak szembe a radikálisokkal. Hűen fejezte ki ezt a Ná rodní Noviny máius 11-i száma, amely köz vetlenül a fe1 kelés leleplezése után, Prága ostromállapotának kihirdetésekor jelent meg: „Mégis megtette az az oktalan párt azt, aipitől oly sokszor óvtuk, de. hiába: Prága ismét ostromállapotban van: alkot mányos szabadságunktól megint egy időre megfosztottak és mindez csak néhány em ber gonoszsága és a félrevezetett ifjúság esztelensége miatt történt.“ Egv nappal ké sőbb K. Havliček Borovský igy ír: „Sza badságunk elvesztését éppen az a párt okozta, mely elvakultságában és túlzásai ban azt hitte magáról, hogy a szabadság fő támasza. Ki segített a kormánynak? Néhánv túlzó gyenge pá^a, amiből azt látni, hogy a reakció és a destrukció kéz a kézben ha ladnak. Minden figyelmeztetésünk hiába való volt. Csak a reakdonáriusok és denun- ciások szidalmaiban volt részünk. Annyi
