Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Jankovich Imre: Nemzeti kifejezési forma az építészetben
önálló gazdaságos elszámolás és a jöve delmezőség kéidése, az önköltség kérdé se, az áraik kérdése stb. Ezért vállalata inknak nem lehet és nem is szabad mellőz- niök az értéktörvény számbavételét«. Tanuljuk meg Sztálin elvtárstól az érték - törvény helyes alkalmazását termelésünk ben. Előzőleg már kifejtettük az értéktör - vény lényegét Marx szerint. Tudjuk, hogy »mint érték minden áru csupán meghatá rozott tömegű megszilárdult munkaidő«. Ebből következik, hogy általában mennél nagyobb a munka termelőereje, annál kisebb valamilyen árucikk elkészítéséhez szükséges munkaidő, annál kisebb a benne megvalósult munka tömege, tehát annál kisebb az értéke, illetve az ára, mert hiszen az ár nem más, mint az árunak pénzben kifejezett értéke. Fordítva, mennél kisebb a munka termelőereje, annál nagyobb valamely cikk előállításához szükséges munkaidő, annál nagyobb az értéke, illet ve az áru ára. Erről a törvényről mondja Sztálin elv társ, hogy'' ezt is figyelembe kell venni a termelés irányításánál. »Azokat a fo gyasztási cikkeket ugyanis, amelyek a termelési folyamatban elhasznált munka erő pótlására szükségesek, nálunk az értéktörvény hatásénak alávetett áruk ként termelik és értékesítik«. Nagy hiba az, hogy gazdasági vezetőink és tervező ink nem tanulmányozták eddig elég beha tóan az értéktörvényt és nem vették fi gyelőmbe az értéktörvényt számításaik - bán. Nálunk is sokan azt hitték, hogy a szocializmusban az kérdés, »mennyibe kerül« nem létezik s feltételezték, hogy' a legmagasabb bérek kifizetése tekintet nélkül a munka jövedelmezőségére és termelékenységiére, a szocializmus célja. Márpedig ez teljesen ellenitétben áll a szocializmus törvényével, hogy az elvégzett munka szerint jutalmazzuk a dolgozókat. Zápotocký elvtárs már említett beszédében érdekes példát hoz fel ezzel kapcsolatban. »Nézzük meg, hogyan gazdálkodnak az állami birtokokon? Hogyan oldják meg ottan a munka érdeanszeriüti jutalma zását ? Vannak például sentésápolókr akik 8.000 —• 10.000 Kčs fizetést kapnak s Stiöz- ban egy év alatt egy anyasertéstöl csak három vagy négy malacot nevelnek felv Számítsátok ki, hogy ennél a termeié- kenységnél mennyibe kellene kerülnie a disznóhúsnak ? Ezek után nem csoda, hogy az állami birtokok gazdálkodására ráfizetünk. Helyes ápolás meüejtt egy anyadisznó tíz vagy tizenkét malacot adhat. Ez az átlagteljesítmény. E telje sítmény elérése esetén lehet ennek meg felelő fizetést kérni. Különben ellentétbe kerülünk a munka szocialista jutalmazá sának az elvével. Hasonlóképpen helytele nül szabják meg a fizetéseket sok más termelési ágban is. »Ilyen gyakorlati pél dákkal kell dolgozóinknak megmutatni, hogy mennyire fontos a gazdaság jöve delmezőségének az elve és az értéktörvény figyelembevétele. Ismernünk keli és meg kell értenünk a szocializmus felépítésének gazdasági törvényeit és elsősorban az értéktörvényt. Az értéktörvény hatását figyelembe venni a termelésben annyit jelent, hogy szocialista vállalatainkban a munkának jövedelmezőnek kell lennie. Ez egyaránt vonatkozik az iparra és a. me zőgazdaságra. A jövedelmezőség abban nyilvánul meg, hogy az áru értéke, amely az áru árában, jut kifejezésre, milyen mértékben áll az önköltségi ár felett. Mennél alacsonyabb az önköltség az áru árához viszonyítva, annál jövedelmezőbb a termelés. Amig van áru és áru termelés, addig érvényben marad az értéktörvény. Az árunak a szocializmusban, is megvan a használati értéke és az értéke. A szocia lizmusban azonban nincs ellentmondás az áru használati értéke és az áru értéke között. A kapitalista társadalomban a termelés célja a profit, azaz az érték megnagyobbítása, a töke növelése. Az áru használati értéke nem érdekli a tő kést, A tőikéss vállalkozó célja profitot elérni, ma, az imperializmus idején a ka pitalisták maximális profitot akarnak elérni. A használati értékek termelése csak eszközül szolgál e cél elérésére. A szocializmusban a termelés célja az egész társadalom állandóan növekvő anya. gi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Ezért az áruk használati ér tékének nagy jelentősége van. A termelés kiszélesítése, termékbőség elérése, az áruk minőségének a feljavítása és kellő válasz tékban való termelés a szocialista társa dalom elsődleges feladata. Nyilvánvaló, hogy ezzel szorosan összefügg az áruk értéke. Az áruk értékét, illetve árát rend szeresen csökkenteni kell, mert hiszen mi nél alacsonyabbak az árak, annál több lehetőség van arra, hogy a társadalom szükségleteit kielégítsük. Amíg az árutermelés tart, addig meg marad az értékforma a pénz is. Sztálin elvtárs arra, tanát bennünket, hogy a pénz, mint fizetési eszköz fönnmarad egészen a komunizmus első fázisának a befejezé séig — a szocialista fejlődés stádiumában. A sa>ciaHzmusban azonban a pénz nem a kizsákmányolást szolgálja, a pénz nem változhat át tőkévé. A szocializmusban a pénz a szocialista társadalom eszköze, amelynek segítségével a társadalom le bonyolítja az áruforgalmat és ellenőrzi a gazdasági termelést.
