Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Jankovich Imre: Nemzeti kifejezési forma az építészetben
Nemzeti kifejezési forma az építészetben Mjanapság, amikor az építőművészet új kifejezési formájáért folytatott ideológiai előkészítő munka mind nagyobb arányo kat ér el, lehetetlen észre nem venni azo kat a lehetőségeket, amelyek a népi ízlés által alkotott formák megismeréséből származnak. A szocialista-realizmust, azt a stílust, amely korunkat fogja művészi nyelven kifejezői és amelynek széliemében alkot ni művészetünk elsőrendű feladata, a kö vetkezőképpen jellemzik: »tartalmában szocialista, formájában nemzeti«. Ami. a tartalmat illeti, abban nincs hiány. Mű vészetünknek van miről beszélnie, mun kánk, elért sikereink, küzdelmünk a bol dogabb jövőért, a megörökítésre érdemes témák kiapadhatatlan kútforrását képe zik. Hiányzik azonban még a megfelelő forma, a népünkre, hazánkra jellemző speciális építészeti kifejezési mód. Nem zeti kifejezési formát kizárólag teoretikus úton nem alkothatunk, ehhez szükséges, hogy a valóságos életből ismerjük meg népünk ízlését, művészetének szellemét. A nemzeti kifejezési forma keresésénél két forrásból is meríthetünk. Az egyik forrás, történelmünk haladó jellegű kor szakainak építészete, amely egyes vidéke ken jellemző sajátságokkal bír, a másik pedig a népművészet. Az elsőiből merít hetünk érzéket a monumentalitás, a nagy vonalúság, az építészeti világnyelv appli kálásához, a másodikból pedig az anyag- szerüség, a gazdaságosság, az ornamen tika célszerű felhasználásához, az ará nyok helyes megválasztásához. Be kell azonban vallani, hogy egyelőre még ta nácstalanok vagyunk a található anyag praktikus felhasználásában. A jelen cikk től sem lehet kívánni a probléma meg oldását. Remélem azonban, hogy egy lé péssel közelebb jutunk a célhoz, ha ér tékeljük mind a magyar, mind a cseh szlovák építészet immár évszázados igye kezetét a nemzeti formanyelv érvényesíté sére. Talán tanulhatunk az elért sikerek ből és a kudarcok okaiból is. Pontos re ceptet azonban sohasem fogunk kapná ar ra, hogy mit, mennyit, milyen adagolás ban használhatunk fel akár a történelmi stílusokból, akár a népművészetből. Ez le hetetlen, mivel ellenkezik a művészi al kotás természetével. A magyar építőstílus a nemzeti öntu dat felébredésével lesz aktuálissá. A múlt század eleje az az idő, amikor az első ilyennemü törekvések mutatkoznak. A kérdés fontosságát felismerték a veze tő politikusok is. Kossuth Lajos foglal kozott a problémával, Széchenyi István a »Pesti por és sár« című munkájában olyan tényeket látott meg, amelyek még ma is érvényesek. A kérdéssel kapcso latban többek között ezt írja: »Magyar- Feszl Frigyes: Budapesti Vígadó. Lechner Ödön: A kőbányai templom vázlat terve (1891). Alpár Ignác: Pályaterv az ezredéves kiállítás történelmi épületcsoportjára (1893). Lechner Ödön: A postatakarékpénztár buda pesti székházának oromzata, 1902. (A né pi ornamentika alkalmazása}. írta Jankovich Imre
