Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Ozsvald Árpád: Egy néni alszik a fák alatt - Ozsvald Árpád: Aki magának él… - Ozsvald Árpád: A kenyér
Ozsvald Árpád versei Ozsvald Árpád 1932 január 28-án szü letett Nemesorosziban. Szegény, napszá mos családból származik és csak a népi demokrácia adta meg neki azt a lehetősé get, hogy magasabb iskolákba kerülhessen és tanulhasson. A csurgói gimnáziumban érettségizett, majd onnan 1950-ben haza jött és szülőfalujában tanító lett. Ez év eleje óta a Csemadok apparátusában dol gozik. Versei még ki nem forrott, de sokat igérö, állandóan fejlődő költőről tesznek tanúságot. Egy n én i a I szi k a fák a latt Egy néni alszik a fák alatt, fejét a pad karjára hajtja. Fölé borul a nyírfa ága; arcát a szellő simogatja. őrizzétek álmát fehér nyírfák, nevető párok ne járjatok arra, Egyszer nyugodtan hadd pihenjen, simuljon ki a gondtól ráncos arca. Jót sohse adott néki az élet, régen nem volt ideje pihenésre. Ellopták álmát síró gyerekek és az urak jóllakott nevetése. Egy néni alszik a fák alatt, a nap fényt szór fehér hajára. Amint az alakját versbe szőttem, rágondoltam a nagyanyámra. Aki magának él... Aki magának él elzárkózva a kincseivel egyedül, hogy más éhezik, nem tud róla, zsíros képén unalom üt. Minek is él az olyan ember, ki a társain nem segít. Az olyan költő minek versel, akit a tett-vágy nem hevít. A kenyér Hajnalban kél fel az anyám, a kenyérhez lisztet szitál. Kérges kezével dagasztja aztán kemencébe rakja. Reggelre már kész a kenyér, foszlósbélű, puha fehér. Mindig hajnalban kelt régen de csak száraz jutott nékem.
