Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Nazím Hikmet: A vasketrecben sétáló oroszlán (ford. Blaskovics és Dénes György) - Ozsvald Árpád: Anna, a kis cseléd
„Elfelejtett ember“), melyek a polgári kritika min den tán adása ellenére óriási sikert arattak. A mun kálok másolják és terjesztik verseit és politikai röp- irataíi Különösen két politikai brosúrája aratott nagy sikert 1936-ban, a „Szovjet demokrácia” és a „Német fasizmus és raszizmus“ Az elsőben Názim Hikmet az igazságnak megfelelően beszámol népé nek a sztálini alkotmány demokratikus szelleméről, annak mély szociális és népi jellegéről és. rámutat a sokat dicsért nyugati „demokrácia“ reakciós voltára. Megmutatja, hogy a növekvő krízis feltételei mel lett munkanélküliség, a lakosság széles rétegeinek elszegényedése és az életnívó süllyedése mellett „egyenlőségről” és „tiszta demokráciáról” beszélni annyit jelent, mint megcsalni a munkásságot és a parasztságot A másik művében leleplezi a német fasisztákat és Hitlert, a mostam négereket lincselő amerikai ..übermenschek“ ideológiai atyját. A reakció természetesen állandóan üldözi a köl tőt és műveit. Államellenes cselekménnyel vádolják a burszai munkásoktól elkobzott művei alapján, de midőn kiderül hogy könyvpiacon szabadon lehet őket vásárolni a vád hajótörést szenved 1938-ban azonban mégis sikerűit Názim Hikmetet katonai bí róság elé állítani és elítélni 28 évi börtönre olyan törvény alapján, amely csak az ítélethozatal után lett jogérvényes De most sem lehetett a költőt el hallgattatni. Versei titokban terjednek, sokszorosít ják és olvassák a lakosság haladó rétegei. Názim Hikmet nem csügged, de egészsége a sokéves börtönélet következtében megtörik. Amikor a burszai börtönből Isztambulba szállítják, angina pectorist kapott. Mikor ez a hír elterjedt, a török igazságügyminisztériumot elhalmozták a világ min den részéből érkezett tiltakozó táviratok és levelek tömegével. A költő éhségsztrájkot kezdett. Tiltakozó táviratok ezrei érkeztek ismét a világ minden tájá ról és követelték Názim Hikmet szabadonbocsátását. A világ minden táján egyesületek keletkeznek a költő védelme és megmentése érdekében. Szervez kednek a legkiválóbb költők írók. művészek és kö vetelik Názim Hikmet szabadonbocsátását A világ haladószellemű, költőinél? művészeinek szolidaritása megtörte a török kormánv makacsságát és 1950 július 17én a nagy köl töt szabadon bocsátották 1950 november 22-én a Béke harcosainak II. világkongresszusán Varsóban elnyerte a békéd íjat Názim Hikmet azért a hősies és rend’thetetlen harc ért. amelyet törhetetlenül folvtatntt évtizedeken ke resztül nem riadva vissza az évtizedes behörtönöz- tetéstől sem A varsói kongresszuson azonban nem jelenhetett meg, ezt lehetetlenné tették neki reak ciós honfitársai, sőt törvényen kívül helyezték és megfosztották minden polgári jogától 1951 tavaszán a költő és a világbéke minden barátját megörvendeztette az a hír, hogy Názim Hikmetnek véglegesen sikerült megszabadulnia ösz- szes börtönzőitől és hogy útban van a Szovjetunió ba. ahol gyógykezeltetheti magát súlyos betegsé gében Végre elérkezett az az ünnepéi vés pillanat is, amikor Názim Hikmet átvehette a varsói kongresz- szus által neki ítélt békedíjat 1951 rovember 18-án Prágában ünnepélyes keretek között átnyújtották neki azt a? okiratot, amelyet hálából ajándékoztak neki az emberi jogokért, igazságért folytatott hősies harcáért. Nézd a vasketrecben sétáló oroszlánt: a szeme csupa láng. Sárga szemében kínok üszke ég, s mint kettős tőrt szegezi feléd. Tekintélyét el nem vesztve, távolodva, közeledve jön megy. Vastag sörényes nyakán nyakörv nem lapul, nem ám. Bár sárga hátán korbács nyoma ég, bronzkörmű lábán ina megfeszül, s büszkén veti föl sörényes fejét. Közeledve, távolodva jön megy ... A börtön falán sápadt testvérem árnya, maid, emelkedik, majd lehull a homályba. Török eredetiből fordították: Dr. Blaskovics és Dénes György Ahogy olvastam... mindig szebbnek láttam, kisértem Anna és Tóni harcát a képmutató „demokráciában.’’ Te kis vers őrizd meg Anna arcát, légy hűséges segítő társa! Fogd kézen a sok-sok dolgos Annát: műhelyben, gyárban és az iskolában. A kis cselédlány, Anna, a szőke, ma már maga érnti otthonát. Szerény álmát nem hiába szőtte, amíg suroHa a padlás szobát, vagy reggelű vitt a kisasszonynak, ki vaui a nos áayban unatkozott s éles, mord hangon szólt: Ancsa, hol vagy? Anna, a kis cseléd nem is tudta, hogv az élete iobb is lehetne. De jött egy legény, aki kézen fogta, ki a sötétségből kivezette. A tömeg között megnőtt a hangja, velük együtt ment ő is előre, a vörös zászlót magasra tartva. Anna, a kis cseléd, ma is itt van, ott látod a fényes gépek mellett. Megismered ezer leány arcban, akik korán reggel rád nevetnek. Néha ott látod az üzletpultnál, hol két kézzel méri a szövetet, vagy forgalmat irányít az utcán. Iván Olbracht: „Anna’1 c. könyve olvasása, közben. Ozsvald Árpád: Anna, a kis cseléd A vasketrecben sétáló oroszlán Nazím Hikmet
