Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Lőrincz Gyula: Magyar színházért, népi együttesért
lem ki éppen ezt a kettőt, mintha csak a komáromi vagy a lévai helyicsopcxrtban volnának olyan tehetségek, akik számí tásba jöhetnék az alakulóban lévő magyar színháznál, mint a jövő hivatásos szín művészei. , Bizonyos, hogy ezeken kívül, akiket megismertünk, még találunk meglepő te hetségeket. Szlovákia délvidéki falvaát máj hosszabb ideje látogatja a magyar „Tájszínház“. (Nem akanmk nyelvészeinkkel vitába szállni a Tájszínház elnevezést illetőleg, habár nem tartom legszerencsésebbnek, hogy falujáró szülészeinket „Tájszinház“ elnevezéssel indítottuk arra az apostoli útra, amelyet hivatva vannak betölteni és amelyet még soha megfelelő formában nem méltattunk és — ismerjük be ön- kritikailag — nagyon kevéssé támogat-’ tünk.) Ennek az úgynevezett Tájszínház nak tehetségesebb tagjai ugyancsak kiér demelték, hogy az újonnan megalakuló kőszínház alappillérjei legyenek. Valamikor a költő, Petőfi Sándor úgy kiáltott fel színészi múltjáról, hogy: „Vándorszínész korában Megyeri— vart-e, ki e nevet nem ismeri“. Ma mi úgy kér dezhetnék, hogy van-e, ki a mi vándor- színészeink, a falujáró színészeink nevét is meri? Alig-alig ismertettük és ismertük meg neveiket, pedig a felvételi vizsgáknál megmutatkozott, hogy nagyon sok tehet ség van bennük, annak ellenére, hogy még megközelítőleg sem részesültek olyan ki képzésben, iskoláztatásban, amilyent a ko moly hivatásos színészi pályán az új idők új szelleme megkíván az új művészeti for ma, a szocialista realizmus megtestesítői től. Ezeknek a fiatal tehetségeknek, akik ből hiányzik a nagyobb élettapasztalat, az élet mélyebb megismerése, fokozottabb nevelésre, iskoláztatásra lesz szükségük a jövőben, hogy megfeleljenek egy igénye sebb, magasabb színvonalon mozgó szín házi kultúrának, hogy pótolják azt, ami a nemhivatalos, de élettapasztalatokban gazdagabb, politikai ismeretekben, járta sabb amatőr színészeinkben, volt üzemi, vagy falusi dolgozóinkban megvan. A magyar színház színigárdájának ősz- szeállításánál természetesen ezen a hét forráson, a Csemadok ssíniasoportjain, va lamint a falujáró színház szinágárdájának tagjain kívül más forrásokból is meríthe tünk, mindenhonnan, ahol eddig fel nem bukkant tehetségek vannak, az üzemi dol gozók, 3, falu népe, az értelmiség sorai közül. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy milyen tvűíöz körülményeik között teremtették meg valamikor nemzeteink színházaikat, kultúrájukat és tekintetbe vesszük •& mai kedvező adottságokat, akkor minden okunk megvan arra, hogy a legnagyobb reménnyel tekintsünk a csehszlovákiai magyar színház jövője elé. Én a nehézsé gek közül a múltból csak a régmúltat hoztam fel, ami fennállott az osztrák nem zeti elnyomás Idején; de a kapitaliz mus iaeje _ akár a Müaoben előtti Cseh szlovák Köztársaságot veve péidaui — ugyancsak nem volt rózsás a nemzetiségi színházak számára. Emlékezzünk csak vissza, hogy 1937-ben Siroky elvtára Besz tercebányán a Kommunista Bánt konfe renciáján kellett, hogy felvesse a Szlovák Nemzeti Színház szükségességét, állami támogatásának kérdését. Nekünk magya roknak a München előtti Csehszlovák Köz társaság idején nem volt másunk, mint üzleti alapokra épített, a nemzeti kultü- rával vajmi kevés kapcsolatban lévő ván dor azínácso,portjaink, Földes, vagy Faragó színigazgatók zsebét szolgáló giccses re pertoárjaival. Ma, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban olyan kedve ző helyzet előtt állunk, hogy megvannak az előfeltételei egy komoly, az űj szocia lista kultúrát szolgáló, anyanyelvűnk szépségét csiszoló, tökéletességét őrző színház megteremtésének, dolgozó népünk szocialista öntudatát ébresztő és így ha zánk szocialista építését elősegítő kerületi magyar színház megteremtésének. Rajit.; k áll, hogy akikor, mikor a kedvező elő feltételek adva vannak, mennyire tudjuk segíteni, eioreiesiúi icni az aütotásnak ezt a lehetőségét, mennyire tudjuk a cseh szlovákiai magyar dolgozók szívügyévé tenni pártunk és kormányunk által előse gített kultúráJda fellendülésünknek ezt a templomát. A szakemberek, rendezők hiánya ko moly akadályokat jelent számunkra. A múltban amatőr szSnicsoportjaink mű ködésénél szlovák elvtársak, szlovák szak emberek és rendezők siettek segítségünk re, megszerettették magukat és magukon keresztül a szlovák nemzetet a csehszlová kiai magyar dolgozókkal és reméljük, hogy az új magyar színháznál sem marad el ezeknek a szlovák ' szakembereknek, szlovák elvtársainknak segítsége. A Szovjet Hadsereg által való felszaba dításunk óta dolgozó népünk megismerte elsősorban a vendégszeneplő szovjet népi együtteseken keresztül a Szovjetunió nem zeteinek tánc- és énekcsoportjaát. Hazánk dolgozó népe a népi kultúra hagyomá nyainak területén is felismerte azt, hogy az új társadalmi rend', a népi demokrati kus rendszer a felszabadított nemzetek dolgozó népe számára is megnyitotta a le zárt zsilipeket a népi kultúrának eme megnyilvánulási formája számára is. Be mutatkoztak nálunk különböző országok népi együttesed, így a Kínai Népi Együt tes, a Román Hadsereg együttese, a Mja‘ gyár Állami Népi Együttes, a koreai, a lengyel Mazowsze együttes ég mindazok a népi együttesek, amelyek példát vettek a Szovjetunió nemzeteinek népi együttesei től, ugyanúgy, mint a mi népi együttese ink, a cseh népi együttesek, valamint az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szlovák népi együttesek >a Sluk, a Lúönica
