Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952 / 2. szám - Egri Viktor: Urbán Ernő új színjátéka "Tűzkeresztség"

Ható I.: Vagy úgy? Szóval megint a régi nóta? Mint

negyvenkettő nyarán, mikor katona voltam.

Mikor a feleségem fülébe duruzsoltál: „Em

bert csinálok az uradból. Annus. Társuljunk

össze. Lepjük meg Ignácot, mire hazajön."

Jó kis meglepetés volt, mondhatom. Tegnap

volt érte a kamatfizetés.

Lidi (kényesen, magakelletően dob egyet a vállán.

Ettől a szemérmetlen mozdulattól kinyílik az

előre kigombolt blúz. Sohár Lidi odakap,

mintha meg akarná igazítani. Valójában azon

ban kivillanó mellére hívja fel Ható figyel

mét): Nézd, Ignác. Én mindig jó szívvel vol

tam irántad, ha nem is akartad észrevenni ...

(mivel Ható elnéz a feje felett, bosszúsan

húzza mellén össze a blúzt, hangja azonban

továbbra is nyájas marad). A „Két október"-

ben brigádvezető voltál, én elnökséget kínálok

neked.

Ható Ignác (keserű gúnnyal): Elnökséget? Hol? A

kulákok közt? A megyei börtönben?

Lidi: Ha nekem nem hiszel, hát higyj az írásnak.

(Felveszi. Ható kezébe adja a kérvényt). Ne

sze. Olvasd. Ha aláírod, holnap elküldjük, hol

napután elnöknek választunk.

Ható Ignác (szeme közé mély ránc fut, előbb Sohár

Lidire, majd a kérvényre néz. Lassan, figyel

mesen olvassa. Arca mindinkább elkomorul).

Lidi (bemártja a tintába a tollat. Tartja) Nos?

Ható Ignác (mintha varangyos békát fogott volna

meg, undorodva dobja el a papirt magától):

Ezt? Ezt a mocskot írjam én alá? Minek néz

tek ti engem, Szijjártóné?

Lidi (hízelegve, uszítva): Annak, aki vagy. Okos em

bernek. Aki nem hagyja magát. Akkor se

hagyja, ha belemarnak a prolik. Ha a kulák-

listára akarják tenni.

Ható Ignác: Engem? A kulák-listára?

Lidi (forró, egyre sistergőbb indulattal): Oda. Igen

is oda. Ki állt melléd az éjjel? Ki szólt az ér

dekedben egyetlen szót is? Senki. Ahogy mon

dom: senki.

(Ható tiltakozni akar, de Sohár Lidi gyorsan

folytatja): Eltaszítottak maguktól. Nem kel

lesz nekik A „Két októberinek nem kell Ha

tó Ignác, pedig a járásban nincs is gazda, te-

hozzád fogható. Én csak próbára tettem őket.

Csak heccből hoztam fel a cséplőt meg a da

rálót. Mert sajnáltalak. Mert azt mondtam

magamban: ez a szegény Ignác nem tudja,

hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik

a disznók. Nem láttad? Nem vetted észre?

Hisz csak zászlónak, csalogatónak kellettél

nekik. Hogy aki ásztel, aki ad a szavadra, az

mind utánad menjen. (Egész közel lép Ható

hoz, csaknem az arcába beszél). Ne siesd el,

használd ki az alkalmat, Ignác A csoport a

nyakadat törte, én az életet, a dicsőséget kí

nálom neked. Elnök leszel. A legjobb gazdák

elnöke. Ha összefogunk. Ha mi ketten, te meg

én . . ^Elhallgat. kezét Ható melláré teszi)

Ható Ignác (egy pillanatra megjátssza mintha meg

hódítaná a.z asszony szó-áradata. Átfogja,

megmarkolja Sohár Lidi vállát. Rekedten, foj-

tottan kérdezi): Mi keten? Azt mondod, Lidi,

mi ketten?

Lidi (húnyt szemmel, Ható mellére alélva): Azt...

Ne habozz. Élj az alkalommal. Ignác. Akit

szívlelt, annak még sohasem maradt adósa

Sohár Lidi.

Ható Ignác (nézi, egyre fürkészebb szemmel nézi a

húnytszemű, magát kínáló asszonyt s utálkoz-

va ellöki magától): Ribanc!

Lidi (az első percben elámul, aztán feneketlen gyű

lölet ül ki az arcára. A két ember farkassze

met néz. Sohár Lidi lassan erőt vesz magán,

vállat von s mintha mi sem történt volna, az

asztalhoz ül. Aprólékos gonddal begombolja

a blúzát, összekulcsolja a kezét s valahová,

a falakon túlratekintve szint.elen, tárgyilagos

hangon mondja): Pedig mégis csak aláírod

azt a kérvényt, Ható Ignác Ha nem jó szív

vel, akkor a fogadat csikorgatva . . . De mégis

aláírod.

Ható Ignác (ugyancsak csendesen, de sziklaszilárd-

dan): Soha! Érted. Sziiiártóné? Soha!

Lidi (ránéz félszemmel s mint aki az utolsó kártyá

ját játssza ki): Akkor se. ha megmondom, hogy

a bolond Misa kicsoda? (Lassan, tagoltan):

Hogy a feleséged unokaöccse?

Ható Ignác (mintha ütés érte volna, meghökken. De

aztán keményen, határozottan): Nem én hoz

tam a faluba! Te fogadtad föl. Megmondha

tod.

Lidi: Azt is, hogy csendőr volt?

Ható Ignác: Azt is. Megverte érte az Isten. Hülyét

csinált belőle a gránát.

Lidi (fölpattan, úgy vágja ki, mint kártyás a trom

fot): Nem a gránát, hanem én! Én mondtam

neki. hogy játssza a hülyét. Hogy még téged

se ismerjen meg . . Nem akármilyen csendőr,

a Számonkérő Szék csendőre volt ... Öt esz

tendeje vadásznak rá . . . Vér szárad a ke

zén . . . Sok vér...

Ható Ignác (megdöbben, el se akarja hinni, amit az

asszony mondott): Mit beszélsz, te?

Lidi (diadalmasan): Az igazat! Szeretőm volt a há

ború alatt, azért csináltam belőle hülyét.

Azért bujtattam a falu szemeláttára. (Felve

szi az asztalról a kérvényt, Ható Ignác elé

tartja). Nos Ignác, aláírod?

Ható Ignác (kis szünet után): Soha!

Lidi: Soha? ...Akkor tudd meg: még ma levelet

irok. Névtelen levelet. A rendőrségnek. Ab

ban aztán elmondom, ki volt a bolond Misa . ..

Akkor beszélj, akkor rázd majd a rongyot,

Ható Ignác! . . . Senki se hiszi el, hogy te, a

sógora, semmit se tudtál róla.

Ható Ignác (nem tud uralkodni magán, kirobban):

Hát írd írd meg azt a levelet. írj, amit

akarsz, te cafat. De én is világgá kiáltok min

dent! Érted, mindent! . . . Ha bűnös vagyok,

ítéljenek fölöttem. De kulákok lábakapcája

nem leszek! Ha belepusztulok, se leszek!

(Összegyűri, Sohár Lidi arcába vágja a kér

vényt. Sarkon fordul és úgy bevágja a veran

da ajtaját, hogy csaknem kihull belőle aJ

üveg).