Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Egri Viktor: Urbán Ernő új színjátéka "Tűzkeresztség"
Mindketten, Ható és Köröm is a helyes utat Bozme, a . Két Október" paxttitkárának segítségével találják meg. Urbán darabjának egyik legnagyobb erőssége Boziné kitűnően megrajzolt alakja Áz új magyar áramának eddig Boziné Szele Zsuzska a leg jobb párttitkára. Nem azzal nő a darab alakjai fölé, hogy kötelességszerűen pártmunkát végez, hanem azzal, hogy emberebb, az élet minden területén tel jesen ember, sokrétűbb, érzésben és gondolatban gazdagabb, mint a többiek. A szegény, szinte pária sorsú asszonyok közül való, akikről a felszabadulás leoldotta a bilincseket és akit igaz emberré, kommu nistává tett. Boziné a Párt neveltje, aki az élet ke mény iskolája után ösztönös állásfoglalását a pártis kolázáson megacélozhatta, tudatosította és most érett szemmel a válságok megoldójává válhat Urbán nagy érdeme, hogy a Bozinét nem ábrázolja csupán pártmunkásnak, hanem bemutatja egyéni problémáival is. Csakis így válhatott emberibbé, ro konszenvesebbé és előttünk Amikor például szem bekerül Sohár Lidivel, a csoportba befurakodni aka ró kulákassznnyal aki a múlt kiteregetésével becs telen rágalmakat szór rá, szemérmesen asszonyt mó don és sírva menekül az emberek szeme elől De kemény és szívós tud lenni, amikor érzi hogy a cso port életéről van szó. Harcol a túlzottan „baloldali" Köröm meggyőzéséért és a sértett hiúságában kilépő Ható megnyeréséért és sikerül is összebékíteni őket és átvinni a csoportot a tűzkeresztségén Az omlós, morzsalékos föld szeretete izzik a kíbékítés szavai ban. a csendes eső verte, nap pirította föld szeretete, melynek egy rögjét zsebkendőjébe köti és szobáié ban kis cserépben búzával bevetve őrzi. az „élet" éledését kibomlását várva Urbán nemcsak a magyar falu kitűnő ismerője, problémáinak értője ebben a formailag, művészileg kitünően megírt drámában, hanem költő is. aki a nyelv csengő szépségeivel igaz életet varázsol a szín padra. Ez a nyelv gazdag árnyaltságával, földízével és nagy természetességével csak ritkán válik öncélú vá, irodalmivá. Urbán alakjai reálisak, hitelesek, nem csupán a már méltatott hősei, de Szí j jártóné Sohár Lidi. a falu kulákjainak eszes és gátlást nem ismerő vezetője is Ez a negatív figura is sokrétű: ötletes és fondorlatos, amikor szervezésről egy el lenszövetkezet megalakításáról van szó. forróan és szenvedélyesen asszonyi és hízelgő, amikor Ható Ignácon próbálja ki varázsát és félelmesen fenyege tő. amikor megérzi a csődöt. intrikáinak végső ku darcát és szükölve az összeomlást akarja elodázni A dráma azzal válik erőssé és izgalmassá, hogy ezt a negatív erőt forró és szenvedélyes harcban sorakoz tatja fel a pozitív erők ellen. Sohár Lidi erőfeszíté seinek azonban meg kell törnie Ható Ignác ember ségén. Urbán Ernőnek teljében sikerül megrajzolnia egy mindvégig forróhangú és a legigényesebb mű vészi eszközökkel megírt, minden sematizmust sze rencsésen elkerülő játék keretében a megpróbálta táson átesett magyar falu győzelmét A megtorpanó, elhajló kommunistának, az ingadozó középparaszt nak megmutatja az egyedüli helyes utat. De meg mutatja a szövetkezeten kívül állóknak is a közös ségbe tömörülésnek áldásos erejét: hírt ad arról, hogy a munka új formája hogyan oldja le sorra a régi élet kötötségeit. hogyan szünteti meg aoródon- ként a múlt terheit és viszi előre az egész falu népét a győzelmes új élet felé. Ki beszel u hutait szájából M. Lrion rajza ,Tűzkeresztség“ Rész ei Orbán Ernő színmüvéből (Sohár Lidi megigazítja a ruháját, a haját. Mellén megnyitja a blúz felsögombját. Árpát megdörzsöli, ajkát is megnedvesíti Lidi (a veranda felé): Tessék! Lehet. Ható I. (Súlyos, nehéz léptekkel jön. Nem néz az asz- szonyra): Számolni lőttem. Lidi. A mocskoló- dásért! Lidi: Mért ilyen dühösen, Ignác? Se jónap, se adjon Isten? Akár a falu-bikája. Ható Ignác: Megmondtam Lidi: számolni jöttem! Nem érek én rá enyelegni. Lidi (Ható vállára teszi a kezét, de Ható lerázza, mint valami utálatos hernyót): Haragszol? A szemed állásán látom, hogy haragszol. Pedig hidd el, nincs rá okod, I^nác. Ható Ignác: Nincs hát. A barom is megköszöni, ha letaglózzák. Lidi: Letaglóztalak? Én? Hát mi rosszat tettem én neked? Csak a válást segítettem- Azoktól, akik úgyis kinéztek. Akikhez úgyse illettél. Ható Ignác: Hogy kihez illek, kihez se — nem tőled kérdem Azt mondd meg, minek mocskoltál? Lidi: Hát jó Megmondom. Segíteni akartam rajtad Embert csinálni belőled.
