Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Egri Viktor: Urbán Ernő új színjátéka "Tűzkeresztség"
Egri Viktor Urbán Ernő új színjátékéi i „1 üzkeresztség“ Ürbán Ernő már előző darabjában, a „Gál Anna diadaláéban magyar színpadon új és alig felvetett problémát tárgyalt — egy már megalakult termelő szövetkezet belső életét. Üj darabjában, a „Tűzke resztségében még mélyebben és még merészebben nyúl napjainknak ehhez a döntő kérdéséhez Azzal, hogy ezt az országos kérdést szervesen és nagyon életszerűen sikerült összekapcsolnia a darabban sze replő személyek családi és egyéni életével, olyan hi teles és minden jelenetében meggyőző színművet alkotott, melyet a legjobb magyar drámának mond hatunk a felszabadulás óta. Az iró a Szabad Népben a darabbal kapcsolatos nyilatkozatában elmondja, hogy 1950 őszén Dél-Ba- ranyában egy igen szomorú, már-már a végső két ségbeesés határán álló középparaszttal találkozott. Sólyom Lajos volt ez, aki bánatában, mert kulákság vádja miatt kizárták a szövetkezetből, se nem evett, se nem ivott. — Az a vád, elvtárs, hogy bár csupán 18 hold földem van, mégis kulák vagyok, — panaszkodott az írónak. — Való igaz, hogy volt a háború előtt az apámnak egy fél rész cséplője, de azóta apám elhalt, a cséplő meg a harcok alatt elégett. Az is igaz to vábbá, hogy özvegy anyám is fogadott segítséget a 18 holdhoz, mikor a háborúból megjöttem. De azt is meg kell mondanom, hogy két mankóval, betegen jöttem meg. Még a kisszékre sem tudtam leülni se gítség nélkül Mióta visszanyertem az egészségem, magam munkálom a földet. Ez a vallomás a lelke legmélyéig megrázta az írót Észébe jutottak a többi hasonló sorsú középpa rasztok, akik nem azért léptek a szövetkezetbe, hogy a munkától meneküljenek, hanem ellenkezőleg — ahogy Ható Ignác, a „Tűzkeresztség középparasztja vallja, hogy a megszakadásig való munkától mente sül jenek. Arra gondolt, hogy a belépés aláírása még nem oldja meg a problémát, ezeknek a középparasz toknak meg kell szabadulniok régi életük kötöttsé geitől. el kell tépniök a régi kapcsolatok ezernyi, alig kibogozható szálait, hogy biztosabban megindulhas sanak az új élet boldogsága felé. így született meg benne a szándék, ahogy erejéből és tehetségéből futja ezeken az embereken segítenie kell és így ke letkezett új darabja, a „Tűzkeresztség“, amelyet Révai elvtársnak a múlt év tavaszán a magyar író- kongresszuson elmondott beszéde után átdolgozott, hogy még őszintébben, még bátrabban fejezze ki el képzeléseit. — „Az az író. — hangzott Révai elvtárs figyel meztetése aki nem érzi át teljes leikéve) a paraszt ban és elsősorban a középparasztok százezreiben végbemenő vívódást, aki nem érti meg a döntés ne hézségeit. az nem tud segíteni az államnak a Párt nak abban, hogy ez a döntés végső soron a falu szo cialista átalakításának javára történjék“ Urbán Ernő elmondja, hogy Révai elvtárs fi gyelmeztetése nélkül sokkal ..kesztyűsebb kézzel“ nyúlt volna ehhez a kényes témához „Munka köz ben jöttem rá arra. — íria — hogy új életünk ábrá zolásához a konfliktust nem kitalálni, hanem meg találni kell. Ha az eleven, a valóságból kiragadott konfliktus megvan, ha úgy tükröz] kicsiben az élet egészét, ahogy a vízcsepp tükrözi az eget, nem kell mást tenni, pusztán e kiragadott konfliktust elmé lyíteni és teljes egészében, ha lehet még a valóság nál is forróbban kibontani. Az iránytű pedig az esz mei mondanivaló felmutatásához legyen az új élet szenvedélyes szeretete és az ellenség iránt érzett ádáz olthatatlan gyűlölet“. És valóban, aki Urbán Ernő új darabját olvassa vagy a magyar rádió adásában már hallhatta, átérzi, hogy akit az író ábrázol, azt mélyen szereti és nem nézi közömbösen vívódását. Ható Ignác, a darab kozépparaszthőse azért lé pett a termelőszövetkezetbe, mert belátta, hogy a régi módon nem lehet és nem is jó tovább élni es mert az új élettől azt várja, hogy vaianára ember lehessen, aki ura és nem rabszolgája a földnek Mi köti őt mégis a régi élethez? A felismeréshez a da rab végén eljut Ható: „Azt hittem, elég, ha beviszem a földet meg a jószágot és azzal kész. Az ember, a tiszta embersége, az későbbre maradhat. Akkorra, mikor már megmutattam, hogy az újfajta életben is érek valamit. Ügy vettem föl a csoportot, mint va lami ruhát, de belül a régi maradtam . . Igen. a régi maradt, de nem a szerzés vágyával, hiszen az eszével felismeri, hogy a szövetkezet 1600 holdja az ő jövője is, de régi maradt az egykori mintagazda hiúságával, dölyfje maradiságával, az emberi meg- becsültetésnek idejét múlta értelmezésével. Egy igazságtalanul elszenvedett sértés egész emberi mi voltával a csoport ellen fordítja, de a jelen ereje ha talmasabb, Ható Ignác átesik jelleme tűzpróbáján, legyőzi kicsinyes hiúságát és megtalálja a közös munkához való szívbéli viszonyt, visszatér a cso portba, hogy végre teljesen felszabadulva élhessen annak közösségében. De nemcsak Ható vívódik és kerül válságba Ví vódik és válságba kerül az egész csoport is, át kell esnie a „tűzkeresztségen“, ki kell küszöbölni a ve zetés hibáit és meg kell szabadulnia a kulák aljas és gyilkos mesterkedéseitől, hogy a faluban új élet in dulhasson. A válság előidézője a kommunista Köröm Sándor, a csoport elnöke. Köröm a Tanácsköztársa ság katonája volt és vérét ontotta azért, hogy évtize dek múltán megalakulhasson az ő falujában a „Két Október“ termelőszövetkezet. De a szabadságért ro hamba induló öreg harcos nem jó politikus, nem elég körültekintő szövetkezeti munkájában. Ügy tet szik, hogy a feladat, egy 1600 holdas szövetkezet vezetése, túlnő képességein; merev magatartása szembehelyezi az „újakkal“, azokkal akik nem szenvedtek meg ezért az újért, akik jól éltek eddig is és a biztosba anélkül jönnek, hogy érte áldozatot hoztak, a vérüket ontották volna, mint ő. Míg Ható ban a sértett hiúság dacolásának mozgatója, Köröm ben valami irígységféle szüli az ellenállást, de akár Hatónál nála is segít az önkritika, a belátás, győz nek nemesebb emberi tulajdonságok az emberi gyen» gék és fogyatékosságok felett.
