Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Lőrincz Gyula: Munkácsy Mihály
Tanulmány a „Siralornház’4-hoz Tanulmány a „Siralomház’'-hoz I>e a nemzet csak most teszi magáévá ezt a nagy művészt, csak most válik lehetővé, hogy a magyar nép, a magyar dolgozók is megismerkedjenek azzal a géniusszal, aki a hírnév és a dicsöségadta lehetőségek kö zepette sem feledkezett meg arról a népről, arról a nemzetről, amelyiknek sorsa szoro san össze volt kapcsolva ifjú életével. A Magyar Népköztársaság, a népi demo kratikus rendszer feltárja Magyarország dolgozói előtt a kultúra, a művészet kin cseit, amelyek a népből fakadtak ugyan, de hozzáférhetetlenül el voltaik zárva éppen azok elöl, akik számára alkották. Minden kinek észre kell venni azt a hatalmas vál tozást, azt á kul túrforradalmat, amelyen ma Magyarország' népe átesik. Nekem nem volt szokatlan és ismeretlen a budapesti Műcsarnok, a Műcsarnok ki állításai, látogatottsága, a múzeumok és különféle tárlatok. Mégis le kell írnom, hogy váratlanul és meglepetésszerűen ért az a jelenség, amelynek tanúja voltam az elmúlt hetekben, mikor lementem Buda pestre, hogy megnézzem a Műcsarnokban rendezett Munkácsy-kiállítást, amely a mester több mint 200 festményét és raj zát, azt lehet mondani Magyarországon ta lálható összes müveit mutatja be. Nem is merve a kiállítás megnyitásának idejét, az zal a meggyőződéssel indultam reggel a Műcsarnok felé, hogy a kiállítás 9 órakor nyílik meg. Csak a bejáratnál láttam, hogy még egy óra időm van, 10 órakor nyitják meg a Műcsarnok kapuit. S itt, a Műcsar nok lépcsözetén szokatlan kép tárult elém. A lépcsőkön falusi parasztasszonyok ülték, szétbontott batyuikból, táskáikból regge lizve, élénken diskurálva életükről és nagy érdeklődéssel várva a kiállítás megnyitásá nak idejét. Katonák, gyári munkások, ér telmiségiek, tanárok, hivatalnokok, művé szek, iskolásgyermekek várakoztak itt a korareggeli óráktól, hogy idejében bejussa nak és minél előbb megismerkedjenek a legnagyobb magyar festőművész, Munkácsy alkotásaival. Akkor már több, mint 160 ezer ember látta ezt a kiállítást és a jelek azt mutat ták, hogy az egész nemzet most teszi ma gáévá, most ismeri meg azt a művészt, akiről csak rövid legendát ismert, akiről csak annyit tudott, hogy asztalosinasból világhírű művész lett és így hitelezte neki azt a bizalmat és szeretetet, amelyet a mű vész, ha jobban megismerjük, teljes mér tékben meg is érdemelt. Ha a lépcsőn ülők és várakozók beszélgetését figyelemmel kí sérjük, akkor látjuk, hogy ez a Munkácsy- kiállítás, Munkácsy megismerése csak egy részlet abból a forradalomból, amelyet most a Magyar Népköztársaság dolgozói átélnek. Az egyik lépcsőn ülő asszony pénz tárcájából három fényképet vesz elő, gyer mekei fényképeit. Az egyik katonatiszti uniformist hord, lányán és másik fián az államvédelmi szervek egyenruhája van. Örömmel mutogatja, büszke gyermekeire. Feljött, hogy meglátogassa őket, de ahogy
