Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Lőrincz Gyula: Munkácsy Mihály
Siralomház (II) (1878) mondja, csak 6 óra után találkozhat velük, mert addig- el vannak foglalva, s a közbe eső időt arra használja fel, hogy a kultúrát is magáévá tegye, mert most már az ép pen úgy az övé, a népé, mint a hadsereg, mint az államvédelmi szervek, az ipar, a gyárak, a mezőgazdaság, a földek, a kor mány és minden a nép köztársaságában. Elég volna ezt az egy példát felhozni, hogy az ember világosan lássa, mi válto zott meg, milyen forradalmi átalakulás ment végbe az utolsó években egy nem zet, egy ország életében. Egy kiállítás, amelyiken valaha néhány művész, müértő — talán kultúrsmokkok — lézengtek, ma az ország népének temploma, búcsú járó helye lett, ahová az ország minden tájáról jönnek, parasztok, munkások, dolgozó ér telmiségiek, hogy pótolják azt, ami a múlt ban el volt zárva előlük, hogy magukévá tegyék a nemzet kultúráját ugyanúgy, mint ahogy urai lettek felszabadult hazájuk nak. Pontosan 10 óra van, mikor a Műcsar nok kapuja megnyílik és még mielőtt a pénztárhoz jutnánk, már belátni a sorban- álló tömegen keresztül az első terem fő falára, ahol szemben ül velünk a halálra ítélt, a „Siralomház“ című képen. Ez a kép Munkácsy eredeti másolata saját ké péről, a ,,Siralomházról“, amely egy. csa pásra világhírűvé tette az alig 26 eszten dős fiatal művészt. A kép két oldalán ta nulmányok a Siralomházhoz, mélyebbek, emberibbek és művészibbek .mint a képen. Érezzük ezeken a tanulmányokon a mű vész vívódását a megfestendő témával, érezni, hogy ezeken a tanulmányokon Munkácsy az emberi lélek legmélyebb tit kait kutatta rembrandti erővel, őszinteség gel és realizmussal tárva fel emberi sor sokat, életrajzot azokról, akiket ábrázol. Ezek a látogatók arcképei, akik eljönnek megnézni a halálraítéltet a siralomházban utolsó percei előtt. Ezeken a tanulmányo kon a két férfi arcán látni azt, hogy nem a kíváncsiság, hanem a sorsközösség hozta, őket ide, ma nekem, holnap neked, — szól a tanulmányról felénk a lesütöttfejü, kalapos férfi. A kép hőséhez, az elítélt hez készült tanulmányfej ugyanilyen mély emberábrázolást mutat, amilyent csak azok alkothattak, akiknek a sorsa, a szí ve egybeforrt a nép életével. A földredo- bött imakönyv kidomborítja azt, hogy az elítélt mindennel tisztában van.-. > Itt nem segít se szentség, se pap, itt nincs másvi lág, itt az utolsó óra ütött, itt hiába sír a feleség és értelmetlenül ‘áll a kisleány, aki nem tudja lemérni a következménye-
