Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Szántó László: A dialektikus materializmusról
sok" mint Weissmaxm-iMorgan és hívei is ezt a bibliai nézetet hirdetik, osaik raf- fináltan burkolt formában,. Azt állítják, hogy a genoplazma, vagyis az átöröklés anyagi hordozója az ivar-sejtekben örökké változatlan. Ezzel a metafizikai gondolkodással el lentétben a dialektikus gondolkodás ala pul véve a tudomány, a (mezőgazdáság és az ipar sok millió tapasztalatait, azt ta nítja, hogy a Világ és annak dolgai nem 'készek, nem befejezettek, hanem keletke zőben, fejlődésben vannak, ugyanakkor vannak olyan világok és dolgok, amelyek az elmúlás, a pusztulás, az elhalás álla potában vannak. Aki tehát a világot he lyesen és igazán akarja megismerni, an nak tudnia kell a világot és dolgait kelet kezésük, születésük és megújhódásuk, el múlásuk, pusztulásuk, elhalásuk szem pontjából vizsgálni. Ami mellett a dialek tikus megismerési és gondolkodási mód szer ama is képesíti az embert, hogy a halódiót, az elmúlásra ítéltet már akikor észre vegye, amikor az még erősnek, szi lárdnak és örökállónak látszik, a születőt, a jövöt-képviaelöt pedig már akkor, ami kor az még gyenge és fejletlen. Marx és Engels már 100 esztendővel ezelőtt, ami kor a kapitalizmus még erős volt és szi lárdnak látszott, meglátták benne a bom lást és az elkerülhetetlen pusztulás belső okait, s ugyanakkor a gyenge és fejlet len munkásosztályban felfedezték a törté nelem leghaladóbb osztályát, amely ellen állhatatlan fejlődésével a legelnyomottabb társadalmi' osztályból, az emberiség veze tőjévé le®s a kizsákmányolás és elnyo más nélküli társadalom: a kommunizmus építésében. Vagy: a kommunista párt a termelőeszközök magántulajdonának, a föld és a gépek magántulajdonán, alapuló mezőgazdaságnak 'bomlását és halódását már ákkor hirdette a dolgozóknak, ami kor a kapitalizmus még erősnek látszott s ugyanakkor a szövetkezeti termelés fö lényét, annak elkerülhetetlen győzelmét már akkor tanította, amikor az még si lány és gyengefonmitfú, viszont fejlődés ben volt. A dialektikus materialista szem lélés és gondolkodási módszer szeront te hát a kapitalizmus elmúlása és a szocia lizmus születése nem kigondolás, vágy, vagy ábránd szüleménye, hanem a világ törvényszerűségének, megismert elkerül hetetlenségének a következménye. Harmadszor: A metafizikus gondolko zás a tudomány fényeinek nyomása kö vetkeztében nem tudott kitérni a fejlődés gondolatának legalábbis formális elisme rése elől. S miután formálisan, elfogadta a fejlődés élvéit, tartalmilag hamisította meg. A metafizikus gondolkodásban a fej lődés egyszerű növekedést jelent és csu pán mennyiségi változások folyamata. A metafizikus gondolkodás szerint az ob jektív világnak (amennyiben ennek léte zését egyáltalán, elismeri), csak mennyi ségi oldala van. A minőség csak látszat, a mi szubjektumunk, a mi idegrenszerünk, agyunk produktuma. A világban csak menyiségi változások folynak, amelyek bennünk minőségi változásokat váltanak ki. A tyúktojásban már ici-pici formában készen van a tyúk, vagy a kakas. E sze rint a csíra-sejtből a felnőtt kákasig ter jedő fejlődési folyamat tulajdonképpen csak nagyobbodást, növekedést, .tehát menyiségi változást jelent, amely semmi féle minőségi, tehát gyökeres változást nem idéz elő. A metafizikus gondolkozás a minőséget mennyiségre vezeti vissza, a mozgást egyszerű mechanikai mozgásnak tartja. Ezzel ellentétben a dialektikus gondol kozás! módszer ismét a tudomány és gaz dasági gyakorlat tényeire és eredményeire támaszkodva azt tanítja, hogy mindennek a világon van minőségi oldala is és hogy a mennyiségi változások minőségi válto zásokat idéznek elő. „Egy fecske nem je lent tavaszt“ — fejezi ki képletesen, ezt a törvényt a nép. A mennyiségnek minő ségre való átcsapása nem történik foko zatosan és észrevétlenül, hanem gyorsan és ugrásszerűen. Ezért a fejlődés folya mata a valóságban új minőségek keletke zésének a folyamata, amelyben ezen új minőségek nem egyszerűen mások, hanem egyúttal magasabbrendüek is. A termé szet fejlődése a hidrogén atomtól a baci- iuság és a baciiustól az emberig, bizonyí téka a fejlődés dialektikus jellegének, an nak, hogy a fejlődés az egyszerű szerve zettől a bonyolult felé halad, az aiacso- nyabibrendütől a magasabb rendű minőség felé fejlődik. S ugyanez vonatkozik az emberi társa dalom fejlődésére is. Az egymást felváltó társadalmi formák: az ősközösség, a rab szolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus, a szocializmus, nemcsak egyszerűen más, egymástól különböző minőségű társadal mat jelentenek, hanem ezenkívül azt is, hogy a társadalmi alakulatok a felfelé Évelő fejlődés fokozatait jelentik, azt, hogy a rabszolgaság társadalma minősé gileg magasabbrandfü volt az Ősközösség nél, a feudalizmus megint a rabszolga ságnál, a kapitalizmus a feudalizmusnál és a szocializmus magasalbbrendü társa dalmi formát és tartalmat jelent a kapi talizmusnál. Az objektív létező világ te hát valóban fejlődik, előrehalad, aki meg akarja érteni, annak gondolkodlniá kell arról, hogy az eszejárása megfeleljen a -világ haladásának. „Aki a politikában nem akar tévedni — tanítja Sztálin elv társ, — arrnak élőre keli tekintenie, nem pedig hátra“. Aki a fejlődést olyan dialektikusán ér telmezi, mint amilyen az a valóságban, az megérti azt is, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átalakulás, átmenet nem történhet meg lassú, észrevehetetlen mennyiségi változások útján, reformok segítségével, mint ahogy azt az opportu nisták hazudták & munkásoknak, hanem csakis ugrásszerűen, tehát forradalom út-
