Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Szántó László: A dialektikus materializmusról
A dialektikus materializmusról A legnragasaJbbrendü tudományos gon dolkodási mód a dialektikus materializ mus, amely évezredes fejlódés eredménye és kezdeteit már a népi gondolkodásban is megtaláljuk. „Lassan járj, tovább érsz." „Ki sokat markol, keveset fog." „Aki másnak vermet ás, maga esik bele." Ilyen és hasonló közmondás és iszólás- mondás bizonyítja, hogy a dolgozó nép gondolkodása nemcsak babonák és egyéb hasonló eszmei giz-gazt termeitek, mint- aJhogy azt az urak ráfogják, hanem tükrö ződött benne a természet és társadalmi élet dialektikája is. Ezt igen fontos ki hangsúlyozná, mert sokan ezt hiszik, hogy a d ialektikus materialista gondolkodási mód és világnézet azért, mert az egyedüli tudományos világnézet és gondolkodási mód, idegen a munkásosztály és a dolgozó nép számára s ezért ezek el sem tudják sajátítani. Ennek pont a fordítottja az igaz. Noha a dolgozó nép gondolkodásá ban a dialektikus materialista elenr^ el is volt nyomva és túlarányfban van benne a metafizikus, tehát a természetfeletti erő ket feltételező és ezekhez vezető gondol kodás, mégis az a tény, hogy a népi gon dolkodás a maga ösztönös elemiségében sok esetben eljutott az objektív világ dialektikájának tükrözéséhez, bizonyítja, hogy a tudományos megismerés módjának ezen legmagasabb foka éppen a dolgozó népnek „fekszik" legjobban, azt éppen a dolgozó nép tudja elsajátítani legfcöny- nyebben. Csak azt kell megértenünk, hogy ezen magasabbrendü gondolkodási mód nem önmagától, automatikusan lesz a nép közkincsévé. Meg kelt érteni azt, hogy amint a magasabbrendü új szocia lista termelőmunka módszereit, a szocia lista versenyt, a sztahanavista munkát, a termelőszövetkezeti munkát, stto., tanulni kell, ugyanúgy meg kell tanulni & maga sabbrendü megismerést és gondolkodási módszert is, a dialektikus materializmust. Mi a dialektikus módszer lényege? Mik a fő ismertető jellemvonásai a dialektikus materialista megismerési és gondolkodási módszernek; amelyet Mjbtx és Engels dolgozott ki és Lenin és Sztálin fejlesztett tovább? Elsősorban az, hogy a dialektikus gon dolkodás ellentétben a metaf izikus gon dolkodással a természetet és a társadal mat nem tekinti egymástól elszigetelt, egymástól elszakított, izolált, össze nem függő tárgyak és jelenségek véletlen ta lálkozásának, hanem az eddigi tudomány ra támaszkodva látja csak szerves össze függését, kölcsönös feltételezését, egysé ges egészét. A nem dialektikus, tehát metafizikus gondolkodás például & mocs ka és a lóhere között semmi összefüggést nem lát, holott a tudomány már régen felfedezte a köztük lévő szerves kölcsö nösséget. A lóhere szemtermése igenis el sősorban attól függ, hogy a földben fész kelő darazsak, amelyek egyedül (képesek behimporozni a lóhere virágát, elég nagy számban tenyésznek-e a határban? Ez viszont attól függ, hogy mennyi a mezei pocok? A mezei pocok tudniillik halálos ellensége a darazsaknak s ha elszaporo dik, akkor e darazsak száma fogy, ezzel a lóhere beporzásának a lehetősége csök ken. Ha azonban a faluban sok a pocokra vadászó macska, akkor azzal, hogy meg ritkítja a pockok nemzetségét, emeld a lóhere beporzásának és egyúttal a mag termékének valószínűségét és nagyságát. S mimtahogy a lóhere magtermése és a macskák száma között szerves összefüg gés van, habár a látszat szerint teljesen függetlenek egymástól, úgy van ez min den dologgal és jelenséggel a világon . A termelőszövetkezetek tagjainak politikai érettsége például szervesen összefügg a szövetkezeti teliének tejelésével, noha nem is közvetlenül. A dialektikus mate rializmus ismerete szorosan összefügg a dolgozó lakosság jólétével, noha a két tá volfekvő valóság között sok közvetítő „l áncszem" van. Aki tehát helyesen és igazán akarja megismerni a világot, annak már azzal a tudattal kell vizsgálatához fognia, hogy minden mindennel összefügg, a tudomány feladata az, hogy ezt az összefügést a látszólagos izoláltság mögött felfedezzük. A mezőgazdasági és az ipari munka fo lyamata ís ilyen, sokszor látszólag füg getlen, a valóságban azonban bensőilteg összefüggő , .szemek“ láncolata s a mi feladatunk az, hogy a láncszemek kapcso latát fdfedezZük és megismerése alapján munkánkat tökéletesebben megszervezzük és Végezzük. Talán még ennél is fontosabb, hogy a történelem eseményeiben tudjuk meglátni a szerves összefüggést és megérteni azt, hogy minden a körülményektől, a helytől és az időtől függ, ahol és amikor a szó- banforgó esemény keletkezett és leját szódott. így fogjuk csak megérteni, hogy a szocializmus a kapitalizmus mai körül ményei között ott, ahol már fel van szá molva, nem véletlenül, hanem szükség szerűen, ezen körülményekből kifolyóan van megsemmisítve. És ahol még nincs megszüntetve, ott elóbb-utóbb eűSkerülhe- tetienül meg lesz semmisítve. Másodszor: A metafizikus gondolkodás a világot nyugalomban lévőnek, változat lannak, befejezettnek, késznek tefkámt! „Nincs új a nap alatt", — mondja a szó lás-mondás. „Minden úgy van, ahogy meg lett teremtve". „A növény és állatfajták változatlanok s legföljebb egyedeik száma változik." Még az olyan hírhedt „tudó- I. Szántó László
