Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. internacionálé keletkezése idején
A sztrájk hullám a vasúti és pásba al kalmazottak általános sztrájkjával kezdő dött 1919 február 4-én Komáromban, Ér sekújváron, Nyitrán és Zólyomiban. Az általános sztrájkhoz csatlakoztak február 12-én a vasutasok Breznón és Ruttkám, úgyhogy e naptód kezdve az országban le állt a vasúti közlekedés és a pásba. Február 12-én kitart az általános sztrájk Kassán is és ebben teljes számban részt/vettek a vasutasok és postásokon kí vül az összes ipari és kereskedelmi üze mek dolgozói, a városi vízmüvek és vil lanytelep munkásai, sőt az iskolák és hi vatalok alkalmazottai és a városi rendőr ség tagjai is. A sztrájkoló alkalmazottak egy része, főleg Kassán, nemzetiségi okok ból csatlakozott a mozgalomhoz, de ez nem változtatott a sztrájk jellegéin. A munká sok memorandumot dolgoztak ki és kilenc pontban közölték kívánságukat az olasz városparancsnokkal, Rossi generálissal. A generális megígérte, hogy a munkásság követeléseit felküldi Pozsonyba, ugyan akkor felszólította a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy a munkásság további rendzavarás nélkül várja meg a miniszter válaszált, de különben a sztrájkot nem zavarta. Ezzel szamíben a zsupán a cseh katonai parancsnokkal egyetemiben min den további sztrájkgyülésit megtiltott és katonai beavatkozással a sztrájkot feb ruár 21-én likvidálta. Jellemző, hogy a zsupán karhatalmi alakulaittal csak a munkások eMen lépett fél, míg a hivatal nokok egyszerű felhívásra mindjárt mun káiba álltak. Hasonlóan viselkedett a munkásokkal a zsupán Ruttkán is, ahol arra sem volt hajlandó, hogy egyszeri drágasági pótlé kot fizessen a munkanéfflrittlelkinék. Általános szolidáris sztrájk tört ki ab ban az időben Losoncon, Eperjesen és másutt is. Míg a sztrájkok likvidálása mindenütt vérontás nélkül folyt le, Pozsonyban ko molyabb, véres összetűzésre fkerült sor, mélynek folyamán hat munkás életlét vesztette. Ez volt az első eset, hogy a csehszlovák kormány fegyvert használt a munkásosztály ellen néhány nappal az után, hogy Pozsonyba -tette át székhelyét. Ez a véres esemény érthetően nagyon, kel lemetlen volt a burzsoázia számára és ezért a hivatalos körök a bevált módszer szeriint a felelősséget ismét magyar provo kációra akarták áthárítaná. Biztos, hogy a sortüzre provokáció folytán került sor, de biztos az is, hogy nem. a munkásság provokált. Ugyanis 1919 február 12-én Pozsonyban az olasz városparancsnok, Barecca ezredes engedélyével a szociáldemokrata párt gyű lést hívott össze & vásárcsarnok előt ti téren. Hatalmas tömeg gyülekezett dél után 3 órakor, amikor egy ismeretlen, egyén — valószínűleg pravéka/tűr — az egyik lámpaoszlopra magyar zászlót tű zött ki. Ebinek folytán a tömegben állam ellenes jelszavak hangzottak eL A zűr zavarban megérkezett a városparancsnok is, aki autójából beszélni akart a munkás sághoz. Miután ö engedélyezte a gyűlést és úgy a magyar lakosság, mint a mun kásság rokomszeüivét élvezte, valószínűinek látszik, hogy a további események szintén provokáció folytán következtek be. Az történt, hogy egy ismeretlen egyén bottal hátulról fejbeverte az ezredest, mire a felfegyverzett katonaság, mely „hivatalos jelentés szerint" ezt az incidenst a „kato naság elleni támadásnak" nyilvánította, belelőtt a tömegbe. A sortüz következ ményeképpen 6 halott munkáson üdvül to vábbi 30 ember sebesül meg. A szstrájkhullám 1919 február 20-án megszűnt. Ezzel a sztrájkkal megmutatta a szlo vák proletáriátus, hogy ha nem is volt még marx-lenáni pártja* — a burzsoáziá tól mégás elszakadt és egyre kesvéssfcbé hitt a burzsoázia üres jelszavaiünak. A sztrájk hullám szerves rész» volt a cseh proletáriátus aszhályharcámak és an nak hatása Ü3 megállapítható volt. A szlo vák munkásság öntudatos része előtt nem volt titoík, hogy milyen követelésekkel lé pett fel a csehszlovák szociáldtemokrata párt 1918 decemberi kongresszusán a for radalmi balszámy s hogy a cseh forradal mi munkásság a kapitalista uralom eltá volításáért harcolt. Ez volt az & .propa ganda", amelynek hatása alatt a sztráj kok megindultak. A másik „propaganda" a Magyar Kommunista Párt részéről in dult ki, mert hiszen az sem volt titok, hogy mi történik Magyarországon. És ha hozzávietjük még a politikai és gazdasági helyzetet és az orosz proletáriátus harcá ról átszivárgó híreket, úgy a sztrájkhul lám háttere további magyarázatra aligha szorul. A magyar reakció propagandája a va lószínűség szerint inkább a csehszlovákiai burzsoázia ellenintézkedéseit befolyásolta, Magyarországon is dühöngött a terror a kommunisták ellen és 1919 január 10-én a magyar kormány Salgótarjánban 100 munkást végeztetett ki De a legvalószí nűbb az, hegy mind a magyar, mind a csehszlovák: burzsoázia módszerei egy for rásból fakadtak, 1919 január 18-án Né metországban meggyilkolták Láebknecbt Károlyt és Luxemburg Rózát* a német kommunisták vezéreit. Ez a gyffloosság bátorította fel a magyar reakciót arra* hogy a szociáldemokráciával együtt tá madást intézzen a kommunfeták ellen. 1919 február 20-án Budapesten egy nvun- kástüntebés alkalmából rendőrágensek vé res összetűzést provokáltak ki* melyet „fegyveres támadásnak4* nyilvánítottak és ennek következményeként másnap letar tóztatták a kommunista párt vezéreit. Ha sonló véres esemény, miint Pozsonyban február 12-én, hasonló ki nem derített „provokáció“ a munkásgyűlésen... és az általános sztrájk Szlovákiában „véletle nül“ ugyancsak 1919 február 20-án ért véget...
