Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Fellegi István: Proletárdiktatúra, népi demokrácia és nemzeti forradalmak
Fellegi István Prof@£árd?ktalűra9 népi demokrácia és nemzeti forradalmak Az időszerű problémák fontosságára való te kintette1 közli a szerkesztő bizottság Fellegi elvtárs cikkét. Célja hogy módot ad fon egy komoly vita kialakulására és a felvetett kér dések tisztázására. A második világháború fasiszta hatalmai, a hit leri Németország, Mussolini Olaszországa és Japán, világi! ralmi szándékkal gyöngébb nemzeteket leigáz- tak, megfosztva őket mind gazdasági, mind nemzeti önállóságuktól, beleértve a leigázott nemzetek bur zsoáziáiénak azon részét, amely nem adta fel az ön álló nemzeti piac igényét. A leigázott nemzetek sza badságharca tehát szükségképpen a nemzeti szabad ságharcok formáját öltötte és résztvett benne a bur zsoáziának feljebb meghatározott része is. Habár a felszabadító harc nemzeti formát öltött a burzsoázia egy részének részvételével, nem nélkülözte ez a harc az osztályharc jellegét sem, mivel a nemzeti harc élé re minden országban a forradalmi proletariátus ál lott, híven követve Lenin tanítását. „A marxizmus — írta Lenm — nem arra tanítja a proletárt, hogy há tat fordítson a polgári forradalomnak, nem arra, hogy né vegyen benne részt nem arra, hogy áten gedje benne a vezetést a burzsoáziának, hanem el lenkezőleg arra, hogy a legerélyesebben vegyen ben ne részt, hogy a legelszántabb harcot folytassa a következetes proletárdemokráciáért, a forradalom végigviteléért”. (Lenin művei, VIII. kötet. 58. oldal.) Nyilvánvaló, hogy Lenin ezen tanítása változta tás nélkül érvényesült a fasiszta elnyomás elleni harc taktikájában. Nyilvánvaló továbbá, hogy a fasiszta ellenes nemzeti felszabadító harc nemcsak a nemzeti függetlenségért folyt, hanem a forradalmi proleta riátus vezető szerepe folytán a burzsoázia uralmá nak megdöntéséért is. mivel a harc nemcsak a hó dító nemzet burzsoáziája ellen hanem a „hazai“ bur zsoázia azon része ellen is irányult, amely mint a finánctőke képviselője saját nemzete árulójává lett és a fasizmus szolgálatába állót Népi demokráciánk jelenlegi fejlettségi fokán ma már senki sem kételkedhetik abban, hogy a bur zsoázia uralmának bukása az 1945-ös felszabadulás vívmánya volt, amely — a gottwaldi meghatározás szerint — a forradalomnak nemzeti-demokratikus formáját öltötte, létrehozta a népi demokratikus ál lamformát és mint tudjuk, „a népi demokrácia rend szere sikeresen valósítja meg a proletárdiktatúra funkcióit’’. Lenin meghatározása szerint a kapitaliz mus bukása után bekövetkező átmeneti időben az államformák nagy változatosságot mutathatnak, de „a lényeg mindnyájukban elkerülhetetlenül egy lesz, a proletariátus diktatúrája". A kapitalizmus bukása elsőízben Oroszországban következett be 1917-ben. A kapitalizmusból a szocia lizmusba való átmenet államformája itt a proletár- diktatúra szovjet formája volt. A szovjet forma a proletárdiktatúra azon első formája, amelyet a leg élesebb osztályharc jellemez. Ezt a formát történel mileg szükségessé tette az a körülmény, hogy a Szov jetunió minden közvetlen külső segítség nélkül, harc ban tizennégy imperialista kormány fegyveres be avatkozása ellen és ezenfelül egy kíméletlen pol gárháború közepette született és szilárdult meg. A szovjet forma mellett a népi demokrácia a pro letárdiktatúrának eddig ismert második formája, amely a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok közepet te legjobban biztosítja útunkat a szocializmus fel építéséhez, ugyanazon utat. amelyet a Szovjetunió már megtett a proletárdiktatúra szovjet formája se- és a népek kezet szorítanak egymással VU-S1 kínai művész fametszete
