Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Barbusse Leninről…
döntés által kizártakat kivéve a Szovjetunió minden 18. életévet betöltött polgára, tekintet nélkül fajra, népcsoportra, nemre, vallásra, származásra, műveltségi fokra és egyhelyben lakásra és tekintet nélkül a múltban folyta tott tevékenységére résztvehet a küldöttek vá lasztásában. Választható minden 23-ik életévet betöltött polgár. Ugyancsak tekintet nélkül az említett körülményekre. Jelölteket állíthatnak a dolgozók társadalmi szervezetei és egyesületei. A megválasztott küldött munkájáról számadással tartozik ki küldőinek és a választók többsbége bármikor visszahívhatja. A Sztálini Alkotmány a legvilágosabb és legtömörebb enciklopédikus tájékoztatás a Szovjetunió újtípusú gazdasági és állami éle tének minden nép dolgozói számára példát nyújtó berendezéséről. Elnézzük a Szovjetunió állami címerét: a kalászövezte földgömb a nap sugaraiban für dik. Tudjuk, honnan jön a fény, mi hozott megif júdást az embermegnyomorítás hosszú évezredei alatt megviselt földnek. A felsza badult munkások és parasztok államát megte remtő nagyszerű akarat sugároz éltető meleg séget mindenüvé. Eszünkbe jut Goethe Faustja, amint a ki- úttalan kispolgári lét élményeitől elgyötörtén egy nyári virradat enyhe világosságában a föl det köszönti: Megálltál a föld az éj harcán keresztül S megújultan és üdén lehelsz alattam És kedvet szítsz a lüktető erekben S megedzesz eltökélt határozatban: A legfőbb létre törni csüggedetlen. Ezek a szavak konkrét értelmét a szovjet állam életében nyertek. Társadalmi vonatko zásban a legfőbb lét: ahol mindenki munka erejének és teljesítőképességének legjavát szenteli az osztályuralmat nem ösmerő közös ség ügyének s a termelés és a művelődés java iból olyan mértékben jut mindenkinek, hogy a ki nem elégített szükségletek keserűsége el tűnik az embervilágból. A Szovjetunió hatalmas alkotó lendületé vel útban van a legfőbb lét, a legmagasabb emberi célok felé Alkotmányc. a szocializmus vívmányait, a társadalmi fejlődésnek azt a fo kozatát rögzíti, ahonnan az egyre teljesebb boldogulásnak, az anyagi jólétnek, az erköl csi és kultúrális tökéletesedésnek nagyszerű távlatokat feltáró útja felfele, a kommuniz mushoz vezet. De azt is látjuk a Szovjetunió szemlélete sen, jelképes címerén, hogy a felszabadító napsütés egyelőre csak a földgolyónak azt a részét sugározza be, amelyen a munkásul és parasztok szocialista birodalma és a vele szomszédos és hozzá közeleső népi demokrá ciák országai terülnek el. Az imperializmus és a kapitalizmus fénytelen és kilátástalan szfé rájában élő népek számára azonban a szovjet- alkotmány bíztató és ébresztő üzenet: hogy a viradat immár küszöbön áll, s számukra is múlhatatlanul elkövetkezik a népközi béké nek és a szociális igazságnak az az uralma, mely a Balti tengertől a népi Kína csendes- óceáni partjaiig, a Kola-félszigettől Vietnamig és IVÍalayaig otthonra talál. Ha az ember végigmegy éjnek-idején a Vörös- Téren, e hatalmas színtér mintha meg kettőződnék: egyrészt azzal, ami a máé, azaz, a földgolyó sok-sok lakójának nemzetéé, más részt azzal, ami 1917 elöttröl való (vagyis ö- zönvíz előtti), úgy tetszik mintha az, aki az éjféli és kietlen tér közepén lévő sírban fek szik, egymaga nem aludnék az egész világon és virrasztana mindazon, ami körülötte szerte- sugározik városokon és falvakon. Ö az igazi kalauz — az, akiről a munkások nevetve álla pították meg, hogy mennyire gazda és pajtás volt egyszerre, ö az atyai testvér, aki valóban mindenkihez lehajolt. Titeket, akik nem ismer tétek őt, ő rnár ismert és törődött veletek. Barbusse Leninről .. .
