Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - A szocializmus útja egyben a népek barátságának útja is
A szocializmus útja egyben a népek barátságának útja is A csehszlovák-magyar kultúr egyezmény megkötése A két ország, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság népei közötti ba rátság, újabb nagyjelentőségű dokumentuma volt a prágai Czernin palotában ez év november 13-án megkötött csehszlovák-magyar kultúr- egyezmény. A kultúregyezmény megkötését, amely folytatása az 1949 tavaszán kötött barát sági, együttműködési és közös segélynyújtási szerződésnek, örömmel fogadta és üdvözölte mindkét ország népe, mert e kultúregyezmény megkötése újabb bizonyítékát adta annak — mint Široký elvtárs mondotta — „hogy a kö zöttünk lévő évtizedes és évszázados viszályókat és ellentéteket sikeresen ki lehet küszöbölni né hány év alatt és hogy a közöttünk fennálló „örö kös“ ellenségeskedés nem volt hosszabb tartal mú, mint burzsoá kormányaink élete, amely kor mányok a nemzetközi imperializmus szolgála tában állottak“. A két ország életében a történelem folya mán először történik meg, hogy az egyenjogú ság, a kölcsönös támogatás és önzetlen segít ség elvei alapján nem azt keresik, ami egymás tól elválasztja őket, éles „leküzdhetetlennek“ látszó ellentéteket idéz elő, hanem ellenkező leg, azt, ami egymáshoz közelebb hozza orszá gaink népeit, azt, ami' egymás segítségét, bol dogulását segíti elő. Mindkét ország népe azon fáradozik, hogy „el kell temetni azt — mon dotta Révai József elvtárs — ami országainkat a múltban egymástól elválasztotta. Nem a múlt hanem a jövő felé fordulva kell megalapozni, megszilárdítani népeink barátságát“. Az át kos örökségű múltban, állandóan szí tották a nemzetiségi ellentéteket a két ország népei között, ami annál eredményesebb volt, mert mindkét országban különféle nemzetisé gek, Magyarországon szlovákok, Csehszlová kiában magyarok éltek és e nemzetiségi ellen tétek előidézése tulajdonképpen arra irányult, hogy a népek figyelmét elterelje a bajok, a dolgozó nép nyomorúságának előidézőjéről, a burzsoáziáról, Mind Magyarországon, mind itt nálunk a burzsoázia „ .. . uszított azért, hogy a- grófok megtarthassák . . . ezer holdjaikat, hogy a munkások kedvét elvegyék a harctól, az emberi életért . . . hogy a parasztokat úgy mint századokon át, megfoszthassák a földhöz való joguktól“. (Révai). A burzsoázia tudta, hogy mit csinál, tudta hogy a nemzetiségi ellentétek szítása, a gyűlölködés a két nép között nem a csehszlovák és a magyar dolgozó népnek juttat mindennapi betevő falatot, hanem a burzsoá zia, a cseh és a magyar burzsoázia malmára hajtja a vizet. Erről a kérdésről éppen mi, csehszlovákiai magyar dolgozók beszélhetünk a legtöbbet, Va jon miért igyekezett az itteni magyar burzsoá zia olyan „erős nemzeti gondolatot“ belénk ol tani? Azért-e, hogy munkát és kenyeret adjon az itteni magyar munkások tízezreinek és meg mentse a magyar kisparaszt utolsó hold földecskéjét az árveréstől, vagy pedig azért-e, hogy Eszterházi, Jaross, Szüllő urak megtart hassák fényesen jövedelmező különféle igazga tói állásaikat és száz és ezer holdjaikat? A csehszlovákiai magyar burzsoázia, amely a „magyar kisebbségi jogokért“ harcolt, „ma gyar testvéreket“ prédikált, nem szállt harcba az itteni magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság oldalán a cseh burzsoázia kizsák mányolása ellen — ellenkezőleg, az éhező ás nyomorgó magyar nemzetiségű munkanélküli munkásokkal nemcsak megtagadta a „nemzeti ségi szolidaritást“, hanem ellene fordult, a cseh burzsoázia oldalára állt és harcolt a magyar, munkás legelemibb követelései ellen. 1931 pünkösd hétfőjén Kosúton az éhező, nyomorgó tömeg felvonult a községháza elé és munkát és kenyeret követelt. A tömeg ellen felvonultatott csendőrség belelőtt a tüntető tö megbe és a tüntetők közül hárman meghaltak, öten súlyosan és többen könnyebben megsebe sültek, A halottak, a sebesültek magyarok, ma gyar munkások voltak. A gyilkos sortüzön az egész ország népe felháborodott, a cseh és szlo vák munkások százezrei tüntető felvonuláso kon, gyűléseken tiltakoztak, a parlamentben a Kommunista Párt cseh és szlovák képviselői a legélesebb interpellációt nyújtották be, — és mit csinált a magyar 'burzsoázia, a magyar párt, amely magyar kisebbségi jogokért si ránkozott? A csehszlovákiai magyar burzsoá zia szócsöve, a Prágai Magyar Hírlap, a sor tűz napján megjelenő száma feltűnő helyen ezeket írta: „A nemzetközi turista szövetség kongresszusa résztvevőinek tiszteletére Sziávik György belügyminiszter hétfőn garden partyt rendezett a prágai Waldstein palota kertjében. A fogadtatáson szlovák parasztlányok és fiúk csoportja szlovák táncokat mutatott be. A külföldi résztvevők, valamint a cseh vendégek is nagy érdeklődéssel nézték a szlovák népi já tékokat“. Prágai Magyar Hírlap, 1931 május
