Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Alekszej Sztahánov: Aki győzelmekre lelkesít
/í munka szovjet hőseinek példája nyomán építjük hazánkban a szocializmust! Aki győzelmekre lelkesít Mindig úgy éreztem, hogy ismerjük egymást Sztálin elvtárssal. így volt ez abban az időben is, amikor még sohasem láttam, sőt gondolni sem mertem volna arra a boldogságra, hogy a nagy vezérrel valaha is beszélhetek. Hiszen Sztálin elvtárs csak egy van, mi pedig millió nyian vagyunk. Sztálin elvtárs alakja már régen úgy élt em lékezetemben és szívemben, mint egy drága, kö zelálló ember alakja. Miként bányásztársaim, én is minden szavát lestem. Többször is átol vastam minden beszédét, amit az újságok kö zöltek, míg végül egyes mondatait kívülr'l tud tam, Számomra különösen kedvesek voltak e szavai: ,,az újjáépítés időszakában minden a technikától függ“, majd később: ,,a legfőbb ér ték az ember“. 1935 májusában hangzott el Sztálin elvtárs beszéde a Vörös Hadsereg katonai akadémiájá nak évzáró ünnepélyén, amelyben azt mondot ta, hogy a „technika olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat tehet“. Erről so kat beszélgettünk és gondolkoztunk. Mindany- nyiunkban egy kivánság élt: megmutatni, mire képesek a szovjet emberek a technika birtoká ban. így született meg az én rekordom is 1935 au gusztus 30-áról 31-éré virradó éjszakán. Nemsokára én is megláthattam és hallgathat tam Sztálin elvtársat. November 14-ike volt az a várva-várt nap amikor Sztálin fogadta a Kremlben a sztaháno- vistákat. Megérkeztünk. Bementünk a terembe és ha mar elhelyezkedtünk. Mindenki az elnökségi asztal közelében igyekezett helyet foglalni, mi vei tudta, hogy ennél az asztalnál ül majd Sztá lin elvtárs. És ime, jönnek: Sztálin, Molotov Kagánovics, Ordzsonikidze, Vorosilov, Kalinin, Andrejev, Mikoján, Zsdánov, Hruscsov, jönnek és üdvözölnek minket. A teremben valami rend kívüli történt. Mindannyian felugrottunk he lyünkről, és viharosan tapsoltunk. Néztem Sztálin elvtársat, ő pedig vidáman mosolyog felénk, tapsol és üdvözlésünkre felemeli jobb- kezét. Sokáig nem tudunk megnyugodni. Fel kiáltottam : — Éljen Sztálin elvtárs! Duszja Vinográdova pedig: — Bosevik sztáhanovista üdvözlet Sztálin elvtársnak! így ünnepeltük hosszan Sztálin elvtársat és munkatársait. Ordzsonikidze a sztáhanovisták felszólalásai után bejelentette: — Sztálin elvtársé a szó! Mintha mennydörgés dördült volna, amikor a Kreml termét megtöltő több mint 3000 ember egyszerre ált fel helyéről. Sokáig tapsoltunk és ünnepeltük vezérünket. Sztálin elvtárs felállt és az emelvényhez in dult. Mi csak álltunk és harsogtuk feléje: — Élien Sztálin elvtárs! Ö pedig nyugodtan mosolyogva állt meg az emelvényen és az apa, a tanító tekintetével né zett ránk. A teremnek minden zugából ünneplés szállt felém. Sztálin elvtárs felemelte kezét, csendet kért. De nem használt semmi Mind- annyiunk szíve megtelt valami különösen gyö nyörű érzéssel Sztálin elvtárs iránt és ezeket az érzéseket kifejezésre akartuk juttatni. Sztá lin elvtárs az elnökség felé fordult. Alkalmasint azt kérte, hogy teremtsenek rendet. Ordzsonikidze a terem felé intett. Sztálin elv társ ekkor kivette óráját és felénk mutatta. De kit is érdekelt most az idő? Ordzsonikidze so káig csöngetett, amig végre elült a zaj a fő teremben. Amikor azonban Sztálin beszélni kezdett, mély csönd támadt, mert valamennyien igye keztünk mmdent meghallani &s senki nem akart veszíteni beszédéből egyetlen szót sem. Sztálin elvtárs egyszerűen és érthetően be szélt és szavai mélven behatoltak tudatunkba. Nem egyszer nevezett meg engem, Buszigint és más sztahánovistákat. Miiven izgatott voltam, amikor rólunk beszélt! De vájjon nem kellett-e izgatottnak lennünk, amikor azt mondta, hogy mi vetettük a szikrát, amiből láng lobban’ Ar ra gondoltam: „Sztébanov te még csak a kez det kezdetén vagy. Sokkal többet kell még ten ned . . .“ Amíg a vezér beszédét figyeltem, saját mun kámra gondoltam. Sztálin elvtárs azt mondotta, hogy a Szta- hánov-mozgalom réges-régen megérett már, de visszatartották a régi technikai normák. Szín- igazság. Hiszen az én napi normám is 7 tonna Irta : Alekszej Szfahánov A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője
