Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Bátky László: Szövetkezeti mozgalmunk fejlődése az 1951-es évig
sében a szovjet tapasztalatokból okulhatott. Ma szövetkezeteink példaképe a szovjet kolhoz paraszt mozgalom és a szovjet kolhozok ta pasztalatainak átvétele, a Szovjetúnióban járt csehszlovákiai parasztdelegáció tanulmányút jai, valamint a nemrég nálunk járt szovjet kol hozparaszt küldöttség látogatása felbecsülhe tetlen értékű szövetkezeti mozgalmunk további fejlődésére. A Szovjetunió gazdag tapasztalatai nagy se gítséget jelentettek szövetkezeti dolgozóink nak, azonban meg kell állapítani, hogy e ta pasztalatoknak átvétele és nálunk való alkal mazása nem is olyan régi keletű. Svermáné és Husákék földműves politikája abban nyilvá nult meg,, hogy hosszú ideig a szovjet kolhoz mozgalomról, a szovjet kolhozokról beszélni és írni nem igen volt ajánlatos, mivel az volt a vélemény, hogy ha követendő példának a szovjet kolhozokat állítjuk szövetkezeti tag jaink elé, akkor ezzel csak elriasztjuk a pa rasztokat a szövetkezethez való közeledéstől. Körmönfont és ügyes politika volt ez. Ha esett is szó a szovjet kolhozokról, akkor is csak ál talánosságban és röviden, szinte titkolódzva s ezt a tájékozatlanságot a Svermáné és Husá kék irányítása alatt dolgozó ellenséges reak ció ugyancsak felhasználta, a szövetkezeti moz galom ellen. A felvilágosulatlan parasztság egyrésze előtt így lehetett aztán a kolhozokat, mint „mumusokat” beállítani s ezzel őket a szövetkezeti mozgalommal szembe állítani. Svermáné és Husákék földműves politikája nyilvánult meg annak hirdetésében is, hogy a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése érdeké ben a falu „köztiszteletben álló” földműveseit, a jómódúakat kell megnyerni a szövetkezetek vezetésére, akik után aztán az egész falu igazo dik. Ennek a Husák hatásnak tulajdonítható, hogy ha legutóbb még az EFSz-ek tagságának szociális összetételét néztük, akkor meg kellett állapítanunk, hogy azokban a községekben, ame lyekben magasabb típusú szövetkezetek mű ködtek, a 20 hektáron felüli földműveseknek majdnem a fele jelentkezett és be is lépett a szövetkezetbe. Ez a két dolog, a szovjet kolhozmozgalom el leni uszítás és az EFSz-eknek a kulákok ke zére való átjátszása jellemzi a legjobban Sver máné és Husákék népellenes földműves po litikáját. Nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy a szövetkezetek, nem a dolgozó kis- és középparasztok érdekeit szolgálták volna, ha nem a kulákokét. A cél az volt, ami Tito Ju goszláviájában. A kizsákmányolás éppúgy meg maradt volna, mint azelőtt, csakhogy „szövet kezeti” formában történt volna. in. Hiába volt a fejlődést akadályozni akaró el lenséges aknamunka, a szövetkezeti gazdálko dás egyre nagyobb tért hódít. A dolgozó pa rasztok ezrei győződtek meg a közös munka, az egyesített nagytáblákon való gazdálkodás előnyeiről és gyakorlati szemléltető példákon meggyőződve rálépnek a szövetkezeti gazdál kodás útjára. A imilt év tavaszi munkáinak, de különösen a közös aratási munkáknak jó ta pasztalatai döntő fordulatot adtak a szövetke zeti mozgalom további fejlődésének. A közös tavaszi és nyári munkák meggyőzték az egyéni leg gazdálkodó dolgozó parasztokat a társas munka és a gépi munka előnyeiről és ennek eredményeként nagyon sok községben megala kulnak a földműves szövetkezetek. Az alacso nyabb típusú szövetkezeteknek a magasabb tí pusokra való áttérését nagyban elősegítik a magasabbtípusú szövetkezetek terméseinek és gazdálkodásának szembetűnően jó eredményei. A múlt évi termésbetakarítás már mutatja a magasabb típusú szövetkezetek termelési fölé nyét az egyéni gazdaságok, vagy pedig az ala csonyabb típusú szövetkezetek felett is. A ma gasabb típusú szövetkezetek terméseredményei annál is szembetűnőbbek és meggyőzőbb ere jűek voltak, mert a múlt évi száraz időjárás igen kedvezőtlen hatással volt a termésre. Az egyénileg gazdálkodók hektáronkénti termése gabonafélékből alig érte el a 14—16 mázsát, ezzel szemben ugyanabban a hadárban a szö vetkezetek ennek a kétszeresét érték el. A ter mésben mutatkozó ilyen nagy különbségek ter mészetesen megmutatkoztak a szövetkezeti ta gok jövedelmében is. Az év közben kifizetett előlegeken és a természetbeni jutalmazásokon kívül a tagok az évi elszámolásnál nagy ösz- szegeket kapnak. Mindezt összegezve nem egy szövetkezetben sok tagnak évi jövedelme el éri a 70—80.000 koronát is. Átlagos jövedelem nek 45—50.000 koronát lehet venni, ezenkívül a háztáji gazdálkodásból származó hasznot is hozzá kell számítani. Az évi elszámolásoknál a szövekezeti jöve delemnek a tagok között a végzett munka ará nyában történő szétosztásával a szövetkezeti gazdálkodás nemcsak azt bizonyítja be, hogy tagjait olyan jövedelemhez juttatja, amilyent egyéni gazdálkodással elérni nem lehet, hanem súlyos csapást mér a reakcióra is, elsősorban a szövetkezetek közvetlen ellenségeire, a falusi gazdagokra, akik a szövetkezetekről mint állami birtokokról, a tagokról mint alkalmazottakról, cselédekről beszéltek. A jövedelem szétosztása bebizonyította a reakció hazug állításainak az ellenkezőjét és meggyőző bizonyítékát adta an nak, hogy a szövetkezet és annak jövedelme a tagoké és hogy minden egyes tag úgy részesül a közös haszonból, amilyen mértékben hozzá járult eléréséhez. IV. A burzsoá nacionalista, Husák bandára Szlo vákiában döntő csapást mért a Szlovákiai Kom munista Párt 1950. májusában megtartott IX. Kongresszusa. A tisztulás jelei a szövetkezeti mozgalomban már ekkor megmutatkoztak. A kiéleződött osztályharcban a szövetkezetek dol gozó tagjai mindinkább a szövetkezetekbe be férkőzött kulákok ellen kezdtek fordulni. En nek az egyre élesebbé váló osztályharcnak ha-
